Gyermekortopédiai szakorvosi vizsgálat

A gyermekortopédia a csont- ízület- és részben az izomrendszer betegségeivel és azok műtéti- illetve konzervatív kezelésével foglalkozik csecsemőkortól felnőttkorig. A gyermekortopédia feladata (a háziorvosi és védőnői rendszerrel együtt) a gyermekkori ortopédiai betegségek szűrése.

Az ortopédiai betegségek túlnyomó többsége nem tartozik a sürgős esetek közé, azonban a gyermek növekedése miatt az életkorral (évek alatt) gyakran rosszabbodnak és kezelésük egyre nehezebbé válik.

A csecsemőkori kötelező szűrővizsgálatok közé tartozik a csípőszűrés, melynek során a veleszületett csípőficam, illetve a csípőízület vápa fejletlenségét (csípő dysplasia, diszplázia) zárjuk ki. A csípőszűréssel egy időben végezzük a végtagok, a gerinc, a nyak általános ortopédiai vizsgálatát. Dongaláb, befelé forduló láb (adductus), nyitott gerinc (spina bifida), ferde nyaktartás (torticollis), veleszületett végtag fejlődési rendellenességek irányában vizsgáljuk a csecsemőt.

Míg a csípőficam többnyire manuális vizsgálattal is kideríthatő, a dysplasia csak ultrahangos vizsgálattal diagnosztizálható. A fel nem ismert csípő dysplasia csípőficamhoz vezethet, a fel nem ismert csípőficam kezelése 2 éves kor után már nagyon nehéz és többnyire maradandó károsodást okoz. Az időben felismert csípőficam és dysplasia kezelése Pavlik kengyellel, vagy terpeszbetétes rugival történik és időben elkezdve teljes gyógyulás érhető el. Magyarországon a csípőszűrés a kötelező szűrővizsgálatok közé tartozik.

A csípőficam kialakulásában genetikai tényezők is szerepet játszanak: ha az egyik szülő beteg, mintegy 12%-ban várható megjelenése az újszülöttnél. Farfekvés esetén többszörös az előfordulás. Hajlamosíthat rá a helytelenül végzett pólyázás is, és a kialakulásában a környezeti hatásoknak is szerepe van.

A csípőficam lányoknál 6-szor gyakoribb, mint fiúknál. Előfordulási aránya Európában 0,5-2%, 1000 gyermek közül általában 1-2 születik csípőficammal. Az esetek 60%-ában a baloldal érintett, 20%-ában a jobb oldal, 20%-ában pedig kétoldali az elváltozás. Az ilyen újszülöttek családjában kb. 15%-ban találunk halmozott előfordulást.

JÁRÁSKEZDÉS (ÖNÁLLÓ JÁRÁS KEZDETE UTÁN 4-5 HÓNAPPAL)

Főként azoknál fontos, akiknél valamilyen okból (koraszülés, agyi oxigén hiány, vagy más veleszületett betegség miatt) a járás később (18 hónapos kor után) kezdődik. A gyermek általános járás- és mozgásképéből az izomzat és az idegrendszer betegségeire következtetünk. Ortopédiai kezelésük általában későbbi életkorban kezdődik, de ezeknek a gyerekeknek gondozásba vétele és rendszeres követése nagyon fontos. Gyógytornát, segédeszközöket írunk fel, amennyiben szükséges.

KISISKOLÁS KOR (6-8 ÉVESEK)

Ebben az életkorban főként a láb deformitásait (lúdtalp), az alsó- és felső végtagok tengelyeltéréseit (O-láb és X-láb), végtaghossz-különbséget, a gerincferdülés korai típusát, a csípő- és térd betegségeit vizsgáljuk.

KAMASZKOR (10-14 ÉVESEK)

A gerincferdülés gyakoribb, késői típusa ebben az életkorban kezdődik, felismerése és időben megkezdett kezelése nagyon fontos. A gerinc egyéb betegségeit (Scheuermann betegség, hanyag tartás), az ilyenkor gyakori visszatérő térd- és derékfájdalmakat, a mellkas deformitásait (tölcsérmell, tyúkmell), a túlerőltetéses panaszokat kezeljük.