Idegsebészeti szakorvosi vizsgálat

A kivizsgálás neurológiai vizsgálatot és a megfelelő képalkotó vizsgálatok értékelését foglalja magába. Az idegsebészeti vizsgálat az anamnézis felvételével kezdődik, mely során az orvos célja a beteg kórtörténetének (például előzmények, társbetegségek, családban előforduló betegségek), valamint panaszainak megismerése, rögzítése. Természetesen arra is kitérnek, hogy milyen gyógyszert szed vagy hagyott el az elmúlt időben.

Általában 10–15 percet ölel fel az anamnézis-felvétel, majd utána következik a betegvizsgálat, a neurológiai status felmérése, melynek időtartama attól függ, hogy milyen panaszokkal érkezik a páciens. Ha a panaszok sokrétűek, teljes neurológiai status felvétele szükséges lehet, ám ha konkrét, például derékfájdalommal keresi fel a szakorvost, akkor az alsó végtagokra és az ágyéki gerincszakaszra koncentrálnak.

A fő, hogy az orvos-beteg személyes találkozása nagy jelentőséggel bír. Ennek során a központi és perifériás idegrendszer funkcióját vagy bizonyos funkciók hiányát, illetve a koponyát és gerincoszlopot érintő esetleges deformitásokat mérik és jegyzik fel.

Ezeket egyrészt speciális műfogásokkal végzik, másrészt pedig bizonyos feladatok végrehajtására kérik a pácienst. Itt apróbb – a szakorvos számára mégis sokatmondó – feladatokra gondoljunk: például orrmutatás nyitott és csukott szemmel, vagy séta az ajtóig és vissza.

A neurológiai status és a kórtörténet alapján körvonalazódik tehát, hogy milyen kórkép áll a háttérben. Fontos, hogy a konzultáció során a páciensek alapos, hétköznapi nyelven, közérthetően történő informálására mindvégig kerítenek időt.

Az mindig egyértelmű, hogy milyen további vizsgálatokra irányítják tovább a pácienseket, de ha például a képalkotó vizsgálatok nem mutatnak a panaszokat magyarázó eltéréseket, vagy átfedhetnek a panaszok egy másik, szomszédos régióra, akkor előfordulhat, hogy további vizsgálatok válnak szükségessé.

Adott esetben, ha valakinek járásbizonytalansága és hozzá derékfájdalma van, akkor a lágyéki gerincszakaszról MRI-vizsgálatot készítenek, s kiderülhet, hogy az teljesen negatív (vagy csak kisebb kopások vannak), majd koponya CT-vizsgálatot is csinálnak, s azon megmutatkozhat, hogy például agykamratágulatról van-e szó.

Ami tehát a képalkotó vizsgálatokat illeti, a precíz kivizsgálás és a terápia felállításához elengedhetetlen a jól megválasztott képalkotó vizsgálat elvégzése, illetve annak helyes kiértékelése. Az idegsebész által leggyakrabban alkalmazott képalkotó vizsgálatok az MRI és bizonyos esetekben a CT, illetve RTG. Ezek lehetnek natív, azaz kontrasztanyag nélkül, vagy kontrasztanyag adásával kiegészített vizsgálatok is.

Kiegészítő vizsgálatok

A neurofiziológiai vizsgálatok közül az elektroencefalogrammal (EEG) lehet felmérni az agy elektromos aktivitását, valamint ENG és EMG (elektroneurográfia és elektromiográfia) vizsgálattal a perifériás idegek és izmok vezetési tulajdonságait.

Az idegrendszer fertőzéseit pedig az agyat, gerincvelőt körülvevő folyadék (agyvíz) csapolásával, majd elemzésével is vizsgálhatják.

Idegsebészeti kezelések

Idegsebészeti kórképek esetén alapvetően háromféle lehetőség áll fenn:

• gyógyszeres kezelések
• tűszúrásos kezelések
• altatásos, nyílt műtétek

Konzervatív (nem műtéti) kezelési eljárásokat tehát az idegsebészet is alkalmaz. Szájon át szedhető gyógyszerek vagy infúziók segítségével előfordul, hogy a panaszok megszűnnek, és nincs szükség műtétre.

A konzervatív kezelések sikertelensége esetén, amennyiben súlyos idegrendszeri érintettség nem áll fenn, a tünetek enyhítésére – s akár a gyógyulásra – a hagyományos, nyílt műtétek nélkül is van lehetőség.

Fájdalomcsillapítás esetén például gyöki infiltráció, kisízületi infiltráció vagy epidurális kanülös kezelések jönnek szóba, melyek megfelelő indikáció esetén igen jó eséllyel és akár több hónapra is enyhítik a panaszokat. Ezek többször is elvégezhetőek.

A nyílt műtétek során a sebész a bőrön ejtett metszést követően tárja fel a műtéti területet és keresi meg a tüneteket okozó eltéréseket. Mint minden sebészeti szakmánál, az idegsebészetben is törekednek a minimálisan invazív, vagy más néven kulcslyuksebészetre, amikor is a lehető legkisebb sebzést ejtik, és olyan segédeszközöket használnak, mint mikroszkóp, endoszkópok, neuronavigáció. A műtétek során a kialakult vérömlenyt vagy az ideget nyomó eltéréséket el lehet távolítani, és a nyomás alól felszabaduló ideg rövid idő alatt újra jól működhet. A daganatok nagy része is jól és teljes egészében eltávolítható sebészi módszerekkel, gyógyulást hozva a betegek számára.