Mellékpajzsmirigy működésének vizsgálata - a csontritkulás hormonális háttere

A csontritkulásra többnyire akkor derül fény, amikor már nagy a baj. Törik a csont, nehezen gyógyul, óvatosan kell élni, és félni a következő balesettől. A diagnózis és a gyógyulás egyik kulcsa a hormonrendszer vizsgálata.

Szűrés és diagnózis

Aki a veszélyeztetett korosztályba tartozik, érdemes szűrésre mennie: speciális röntgen vagy ultrahang vizsgálat segít megítélni a csontsűrűséget. A csontritkulás hormonális okai vérvizsgálattal is kimutathatók. Az endokrinológus a csontritkulás pontos mértékének meghatározásához a labortól a vérszérum kálciumszintjének, foszforszintjének és parathormon szintjének meghatározását kéri.

Csonttörés a vége

A csontritkulásnak eleinte nincsenek tünetei, és ez elég nagy baj. A változó korban lévő nők, és az idősebb férfiak veszélyeztetettek elsősorban, mert ilyenkor csökken a nemi hormonok mennyisége, így nő a kalciumvesztés a csontokból. Ekkor a kisebb balesetek is csonttöréshez vezetnek, elsősorban a csukló, a combnyak és a csigolyák kerülnek veszélybe. Másodlagos csontritkulás fiatalabb korban is létrejöhet ugyanilyen tünetekkel, ha a kálciumbevitel vagy felszívódás akadályozott: anorexia nervosa, prolaktin-túltermelés, pajzsmirigy működési zavar, mellékpajzsmirigy működési zavar, mellékvesekéreg túlműködés, emésztési és felszívódási zavarok, csontvelő betegségek, autoimmun betegségek, alkoholizmus, reumatoid artritis, mozgásképesség elvesztése vagy szteroid-kezelés hatására.

Csontritkulás és hormonok

Az emberi szervezetben egész hormonális arzenál foglalkozik azzal, hogy csontjaink az életmódunknak megfelelősen elég erősek legyenek. A csontszövet – ugyanúgy, mint az izmok – folyamatosan változik, az adott időszak megterhelésének megfelelően. Ha sokat sportolunk, erősebbek lesznek bizonyos izmaink, és csontjaink. Ha keveset mozgunk, akkor gyengül a mozgásrendszer. A mozgáson kívül a kálciumbevitel, a D-vitamin ellátottság és a kálciumfelszívódás, valamint a vérben keringő foszfor mennyisége is befolyásolja csontjaink állapotát. És itt kerülnek a képbe a hormonok. A legfontosabb szereplők a mellékpajzsmirigyben termelődő parathormon, amely minden áron növelni igyekszik a vérben keringő kálcium mennyiségét, még csontok gyengítése árán is. A parathormon arra sarkallja a csontfalósejteket, hogy bontsák le a csontszövetet, így a lebontott csontból kálcium kerüljön a véráramba. Segíti a kalcium visszaszívását a vesében, és a bélből való felszívódását is. Szerencsére a parathormon ellenfele, a kalcitonin is működésbe lendül. A kalcitonint a pajzsmirigy termeli, ez a hormon pontról pontra az ellenkezőjét műveli, mint a parathormon. Megkönnyebbülhetünk tehát, nem fog egyszer csak elfogyni a csontszövet. Az ám, de vannak még ellenlábasok. Például az ösztrogének (nagyjából harmincan), melyek a petefészekben termelődnek, és a csontsűrűséget fokozzák. Ugyanígy a nők szervezetében is fellelhető férfi nemi hormon, a tesztoszteron. Amíg a kálcitonin, a parathormon és a nemi hormonok működése kiegyensúlyozott, addig legföljebb komoly kálciumhiáyos állapotban, vagy D-vitamin hiány esetén romlik a csontok állapota. Ám a változó korban csökken a nemi hormonok mennyisége, ilyenkor megnő az esély a csontritkulásra. Hacsak nem sportolunk intenzíven.

A gyógyulás felé

Mozgás, mozgás, mozgás! Természetesen gyógytornász segítségével és útmutatásával. Gyógyszeres támogatásként kálcium pótlás, D-vitamin pótlás, valamint a különböző hormonok pótlása a jól járható út.