Kardiológiai szakorvosi vizsgálat + szív ultrahang + terheléses EKG

Szívünk mesterien kivitelezett pumpa, melyet apró elektromos automatika tart működésben. Az impulzusokat a pitvar falában található szinusz csomó hozza létre. A komplex kardiológiai kivizsgálás azt hivatott feltérképezni, hogy van-e bármilyen eltérés vagy meghibásodás a szív működésében, a pontos diagnózist így célzott kezelés követheti.

EKG

A hagyományos, nyugalmi EKG vizsgálat során a páciens a vizsgálóágyon pihen, az asszisztens a mellkasára és végtagjaira elektródákat rögzít, melyeket kissé benedvesít, hogy a készülék jobban érzékelje az elektromos aktivitást. Az EKG készülék a bekapcsolása után egy-két percig regisztrálja a szív elektromos tevékenységet. A vizsgálat akkor sikerül legjobban, ha a páciens nem beszél, és nem mozog közben.

Terheléses EKG

Előfordul, hogy az orvos olyan elváltozásra gyanakszik, amely csak fizikai terhelés mellett mutat tüneteket, ilyen lehet a koszorúér-betegség. Ebben az esetben terheléses EKG vizsgálatot javasol. A kérdés az: a szív terhelés mellett is elég vérhez jut-e. A páciens az elektródák felhelyezése után szobabiciklin vagy futópadon intenzív mozgást végez, ennek hatására megemelkedik a szívizom vérigénye. Ha a szív izmait ellátó koszorúerekben szűkület alakul ki, a szív nem jut elég vérhez, az elektromos jelek megváltoznak. Az orvos az EKG görbék alapján igazolni tudja a koszorúér-szűkületet, valamint meg tudja ítélni, szükség van-e további vizsgálatokra.

Szívultrahang

Az ultrahang viszonylag pontos képet ad a test belső szerveiről, úgy, hogy a vizsgálat nem fájdalmas, és nem is ártalmas. A szívultrahang a szív működéséről és felépítéséről tájékoztatja az orvost.

Bár csak ökölnyi szerv a szív, meglehetősen bonyolult: üregei, izmai, ingerületkiváltó-rendszere, billentyűi, erei, külső burkai mind láthatóvá válnak az ultrahang vizsgálat során. A vizsgálatra nem kell felkészülni. A páciens félmeztelenül fekszik a vizsgálóágyon, az orvos egy kevés, ultrahangot jól vezető zselét nyom a mellkasára, majd a mellkas bőrére illeszti a vizsgálófejet, és pásztázni kezd a szív felett. Az ultrahang készülék vizsgálófeje magas frekvenciájú hanghullámokat bocsát ki, majd a belső szervekről visszaverődő hullámokat érzékeli, és továbbítja egy számítógépnek, amely mozgóképet hoz létre a monitoron. A képet az orvos kimerevítheti, méréseket végezhet rajta, kinyomtathatja, az adatokat pedig elmenti. A kapott információkat természetesen összeveti más vizsgálati eredményekkel, és mindazzal a tudással, amellyel a betegről rendelkezik.

Szívultrahang során a páciens már ismert tünetei alapján különböző elváltozásokat keres az orvos. Az izmok állapotát, a billentyűk formáját és működését vizsgálja, falnyomási zavart, hegesedést, vérrögöt találhat a szív üregében, folyadékot a szívburokban, sőt: a vér áramlásának irányát is megállapíthatja. Sajnos vannak a szív hagyományos ultrahangos vizsgálatának korlátai: nem lehet a szerv minden eldugott szegletébe belátni, valamit a koszorúserek nem vizsgálhatók jól. Ráadásul léteznek olyan szívelváltozások, amelyek csak bizonyos esetekben, csak a panaszok fellángolásakor láthatók. Ezekben az esetekben további, speciális vizsgálatokra lehet szükség.

Mivel a szív a nyelőcső felől tisztábban „látható”, egyes esetekben szükség lehet úgynevezett transzözofágeális ultrahang vizsgálatra, melynek során a páciens lenyel egy szondába vezetett kamerát, amellyel az orvos pontosabb képet kaphat a szívről. Különleges vizsgálati lehetőséget nyújt a színes doppler ultrahang, mely különböző színekkel ábrázolja a vér áramlását, sebességét, és az áthaladó vér mennyiségét. Az erek szűkülete, az erekben található lerakódások és vérrögök is kimutathatóvá válnak.