Elhízás és kardiológia

A túlsúly szinte minden szervünkben előnytelen folyamatokat indít el, számos krónikus betegség kialakulásáért felelős. A túlsúlyosok között kétszer, az elhízottak között háromszor annyi a szívbeteg, mint az átlagos testalkatúak között.

Nem könnyű ma elkerülni az elhízást, de nem is lehetetlen. Az emberi test képtelen alkalmazkodni a kultúra vívmányaihoz, és a mai napig úgy működik, ahogy 10 000 évvel ezelőtt célszerű volt. Régen azok élték túl a nehezebb időket, akiknek a teste több zsírt tudott raktározni. Tehát azok a gének terjedtek el, amelyek hízásra hajlamosítottak. Valójában csak pár száz éve élünk olyan körülmények között, hogy szinte bármikor táplálékhoz juthatunk, és ehhez nem kell akkora energiaveszteséggel járó fizikai munkát végeznünk, hogy a mérleg kiegyenlítődjön. Ráadásul ma számtalan olyan ízes és kívánatos élelmiszer áll rendelkezésünkre, amelyeket nem az éhségünk, hanem pusztán az evés élvezete miatt fogyasztunk. Ez szinte az egész szervezetünk működését befolyásolja, de az első, ami kisiklik, az a cukoranyagcsere.

Metabolikus szindróma

A genetikai hajlam és a helytelen életmód hatására könnyen létrejöhet anyagcserezavar, mely tünetszegényen indul, majd egyre több elváltozást okozva végül nehezen visszafordítható károsodásokhoz vezet. A szükségesnél több cukor bevitele a hasnyálmirigy inzulintermelését és a sejtek inzulinra való érzékenységét módosítja. A testi sejtek inzulin segítségével veszik fel a cukrot. Cukortúlterhelés esetén a sejtek egyre több inzulin hatására tudnak csak megfelelő mennyiségű cukrot felvenni, ezt úgy próbálja a szervezet ellensúlyozni, hogy egyre több inzulint termel. Ez az inzulinrezisztencia állapota. Ezzel párhuzamosan kóros zsíranyagcsere, felgyorsult véralvadás, magas vérnyomás, érelmeszesedés alakul ki a jellegzetes alma formájú elhízás mellett. A metabolikus szindrómában szenvedő beteg általános állapota életmódváltással, diétával, mozgással, javítható, ám a vele járó szív és érrendszeri elváltozásokat csak szakorvos segítségével lehet kordában tartani.

Szív és érrendszeri hatások

Az elhízás a szívizomzatra, a szívkoszorúerekre, az egész érhálózatra egyaránt hatással van. A túlsúly a szívizomzat megvastagodásához vezethet (hipertrófia), ez hosszú távon szívelégtelenséget okoz. Ezzel együtt a felhalmozódott zsírból gyulladást okozó anyagok szabadulnak fel, melyek roncsolják az érfalakat, fokozzák a vérrögképződést. A szívet ellátó erek beszűkülnek, így kevesebb vér jut az oxigénigényes szívizomba. Ha vérrög kerül a koszorúerek bármelyikébe, szívinfarktus következik be. Ha az agy szöveteit ellátó erek szűkülnek be, akkor az agy vérellátása csökken. Ha ugyanitt vérrög keletkezik, az agyi „infarktushoz”, vagyis sztrókhoz, szélütéshez vezet, ami nem ritkán visszafordíthatatlan következményekkel jár.

Az elhízást sokszor a leptin nevű hormon túltermelődése is kíséri, ez egyrészt fokozza a hízás esélyét, hiszen éhségérzetet okoz, másrészt csökkenti az érfalak rugalmasságát.

A zsír elsősorban a hasi szervek között és a bőr alatt raktározódik nagy mennyiségben, de szinte minden szervben megjelenik. A szívburokban lerakódott zsír működési problémát is okozhat, valamint a zsírsejtekből felszabaduló anyag károsíthatja az ereket. A garatban is lerakódó zsír alvási apnoét (légzéskimaradást) okoz, ami rontja az agyi oxigénellátást. Ez a keringésre és a szívritmus szabályozására is rossz hatással lehet.

Együttműködés és megelőzés

A kardiológus számára nagyon fontos, hogy a lehető legtöbbet megtudjon páciense kórtörténetéről, az előzetes betegségekről, a használt gyógyszerekről, és életmódjáról. Ezek alapján természetesen még nem állít fel diagnózist, de tudja, milyen nyomon induljon el. Ő maga is megvizsgálja páciensét - hallgatózás, kopogtatás, vérnyomás mérés nem maradhat el – de további vizsgálatokat is kér, mint a nyugalmi EKG, szívultrahang, laborvizsgálatok, ebben vércukorszint, koleszterinszint és továbbiak személyre szabva. A jobb általános állapot elérése és a súlyos szövődmények elkerülése érdekében a továbbiakban közös munka következik: az orvos és a beteg együttműködése, melynek során az orvos a diagnózis ismeretében életmód változtatást és gyógyszeres terápiát javasol, a páciens pedig mindent megtesz, hogy ezeket megfelelően alkalmazza. A közös munka akár évtizedekkel hosszabb és kellemesebb életet biztosíthat a páciens számára.