Évtizedek óta hódol hivatásának Prof. Dr. Kupcsulik Péter sebész, gasztroenterológus. Főként gasztroenterológiai konzultációk, endoszkópos vizsgálatok és műtétek, valamint szakorvosi – sebészeti, onkológiai, gasztroenterológiai – másodvélemények kapcsán fordulhatunk hozzá. Figyelemre méltó, hány és hány mérföldkövet fűzhetünk a nevéhez a hazai orvoslásban.

Prof. Dr. Kupcsulik Péter 1970-ben diplomázott a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán, s azóta tevékenykedik az I. sz. Sebészeti Klinikán, mely az ő irányítása (2003–2011) alatt, 2010-ben nyerte el az „Év Kórháza” díjat. – Nagyon nagy számú műtétet végeztünk, melyek túlnyomó többségére valamilyen daganatos betegség miatt került sor. Rengeteg laparoszkópos vastagbélműtétet csináltunk, de a nyelőcső, a gyomor, a máj, az epeutak és a hasnyálmirigy betegségei kapcsán is megannyi műtőben töltött óra áll mögöttem – fejtette ki a professzor emeritus, akit arról is megkérdeztünk, mi villanyozza fel leginkább a munkája során.

Az oktatás és az orvoslás közös metszete

Általában az kelti fel az érdeklődésemet, ha valami nem magától értetődik (például egy műtéti helyzet), és fel kell ismerni, hogy miről is van szó, és mi a megoldás. Oktatási feladataim során pedig akkor érzem jól magamat, hogyha figyelnek a hallgatók. Az orvoslás ilyen értelemben nagyon hasonlít az oktatásra: ha az ember nem vonja be a hallgatókat – vagy a gyógyítás esetében a pácienseket –, akkor nem működik jól – mondta Prof. Dr. Kupcsulik Péter, aki a 120 fős magyar évfolyamon túl egy-egy 40–50 fős angol és német évfolyamot is tanít az Orvostudományi Egyetemen.

Érdekesség, hogy az ő nevéhez fűződik a „Sebészeti Mesterkurzus” és az „Ars Chirurgiae” előadássorozatok létrehozása. Tanszékvezetői munkája során éledt újjá a Klinika kísérletes sebészeti tevékenysége, mindeközben a tanulókra is nagyon büszkék lehetünk: sok-sok diákkörös hallgató nyert díjakat egyetemi és országos eseményeken.

Az informatika – sajnos vagy nem sajnos, de – nagyon nagy mértékben befurakodik az orvostudományba. A most 18–20 évesek kellő mélységben találkoztak az informatikai eszközökkel, így sokkal jobban fogják tudni alkalmazni a gyógyításban, mint a korábbi korosztályok. A kérdés az, hogy vajon megmarad-e a beteg iránti humán érdeklődésük, vagy csak informatikai módon foglalkoznak majd a pácienssel? Erre nincs még válasz, de szeretném, ha inkább emberarcúak lennének, mintsem robotszerű technikusok – hangsúlyozta Prof. Dr. Kupcsulik Péter, a nyelőcsővisszerek endoszkópos kezelésének hazai úttörője, a ma már rutineljárásnak tekinthető módszer oktatója és elterjesztője.

Az operálás folyamatos döntési helyzet

A gyomor-bélrendszeri betegségek sebészete és endoszkópos vizsgálata mellett a laparoszkópos beavatkozások terén is kiemelkedő munkát végez. Ilyen például a „single port” (kulcslyuk-, köldök-) epehólyag-eltávolítás hazai alkalmazása. Prof. Dr. Kupcsulik Péter nevéhez fűződik a májkapuvéna elzárását követő májregeneráció alkalmazása májdaganatok eltávolítására. Az első magyarországi májátültetés megszervezője és résztvevője, és számos más műtéti megoldás első hazai bevezetője volt.

A sebészi alkat kicsit különbözik a többi szakmától. A sebésznek folyamatosan döntenie kell, operálás közben rengeteg elágazásnál kell gyorsan és jól választania. Olvastam valahol, hogy a jó sebész csak eredeti hibát követ el, hiszen ha elég jó, akkor az előre látható hibákat elkerüli. Én mindig is erre törekedtem, törekszem – osztotta meg velünk a sebész, aki számos hazai és külföldi társaság tagja, illetve tisztségviselője, 1998 és 2003 között pedig a Magyar Orvosi Kamara elnöke volt.

Életre szóló beszélgetés Szent-Györgyi és Krebs társaságában

Prof. Dr. Kupcsulik Péter rengeteg tapasztalattal gazdagodott külföldi tanulmányútjai során, több évet töltött Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban ösztöndíjasként. Mindkettő útja teli volt emlékezetes pillanatokkal, melyekről most részletesen mesélt.

Kivételes szerencsém volt. Éppen Bonnban voltam másfél éves tanulmányúton, amikor megrendezték Lindauban az orvosi Nobel-díjasok találkozóját. Akkor ott 30-40 Nobel-díjas orvos és biokémikus gyűlt össze, köztük Szent-Györgyi Albert és Hans Adolf Krebs. Hatalmas élmény volt ezekkel az urakkal beszélgetni… Az, hogy olyan emberekkel találkoztam, akik vitathatatlanul nagyon jók a szakmájukban, arra inspirált engem is, hogy amennyire csak tudok, megpróbáljak jó lenni – emlékezett vissza a sebész, aki 1981-ben elnyerte az Amerikai Sebész Társaság Nemzetközi díját.

Azokat a kiemelkedő sebészeti intézményeket járhattam végig Amerikában, amikről addig csak könyvekből olvastam. Találkoztam többek között az első májátültetést végző Thomas E. Starzlel, akit a modern transzplantáció atyjaként tartanak számon. Rá kellett jönnöm, hogy sebésztechnikai oldalról az a klinika, ahonnan jöttem, legalább olyan jó, mint a külföldi, csupán a környezet és a rendszer fejlettsége volt más – tehát, nem voltunk ügyetlenebbek – idézte fel Prof. Dr. Kupcsulik Péter, aki úgy tartja: amit a beteg gyógyulásáért meg tudnak tenni, azt meg kell tenni, sosem szabad feladni ezeket a törekvéseket.

Felejthetetlen esetek

Ahogy a külföldi, úgy a hazai terepen szerzett emlékezetes történetekből sem csak egy darab van. Ezek közül még egyet megosztott velünk a doktor úr arról a pácienséről, akit 21 évvel ezelőtt operált. – Éppen a múlt héten, egyéb panaszai kapcsán találkoztam egy páciensemmel. 21 éve nem láttam. 2000-ben operáltuk – beteg volt a mája, el volt záródva a májkapuvénája, a lépvénája, nyelőcsővisszerei voltak, amiből masszívan vérzett, és elhalt a nyelőcsövének az alsó része. Megoperáltuk, meggyógyult. A beteg soha többé nem vérzett – mesélte örömtelien Prof. Dr. Kupcsulik Péter, akit végül, de nem utolsósorban kedvenc hobbijairól is megkérdeztünk. Mint kiderült, imád síelni, vitorlázni, biciklizni, olvasni, zenét hallgatni, és a kutyájával is boldogan tölti szabadidejét.

Belépés

Új fiók létrehozása

Kapcsolat