A játék szerepe a gyermek életében

Az ember gyakran még felnőtt korában is szívesen játszik: kártyázik, sakkozik, frizbizik és még sorolhatnánk. A játék az egyik legalapvetőbb tevékenység, amit az emberi lények - de még az állatok is - szívesen űznek. Vajon miért van ennek olyan nagy szerepe az életünkben? Miért van olyan nagy szerepe a gyermek életében? Tudatosan talán nem is gondoltunk még bele, pedig a játék egyike azon cselekedeteinknek, amelyet szinte születésünktől kezdve egészen elmúlásunkig nem tudunk megunni és örömünket leljük benne.

Sok szülő úgy érzi, hogy akkor segíti elő legikább gyermeke fejlődését, ha minél több szakkörre, foglalkozásra vagy sportra íratja be. Pedig az az idő, amit a gyermek szabad játékkal tölt, épp olyan értékes és fejlesztő hatással bír, mint bármely sportág vagy művészeti óra. Természetesen ez utóbbiak is fontosak, különösen a mozgásos tevékenységeknek van kimondottan nagy szerepe a gyermek fejlődését tekintve, de erre egy másik cikkünkben térünk ki részletesen.
 

Miért fontos a szabad játék?

Manapság érezhető egy kimondatlan nyomás a szülőkön, amely arról szól, hogy „rossz szülő vagy, ha nem foglalkozol/játszol folyamatosan a gyerekeddel”. A minőségi szülő-gyermek idő valóban fontos, nem arra gondolunk, hogy hagyni kell a gyereket egész nap egyedül tabletezni. Azonban kell engednünk a gyermeknek olyan időt, amikor egyedül, a saját megteremtett szabályai és fantáziája szerint játszhat. A szabad játék ugyanis rugalmas alkalmazkodóképességre tanít, amellyel később képes lesz megküzdeni a stresszt okozó tényezőkkel, és megtanulja uralni érzelmeit.

Több kísérlet bizonyította már, hogy a játéknak különösen fontos szerepe van a stressz legyőzésének megtanulásában. Hogyan? Már a kutyakölyköknél is megfigyelhető a játékos verekedés, kergetőzés. Ez a szituáció mindkét kölyök számára segít megtapasztalni a támadó és a megtámadott szerepét is, ezáltal egyfajta stresszhelyzetet teremtve. Minél többször élik át ezt a „stresszhelyzetet”, annál kevésbé lesznek fogékonyak rá, tehát idővel megtanulják kezelni ezt a feszültséget. Egyre ügyesebben szabályozza az agyuk a stresszt a növekedésük során. Ha pedig elsajátítottuk ezt a képességet a játék során, onnantól kezdve a való életben is könnyebben birkózunk meg vele, azaz kevésbé fogunk szorongani.

A gyermekek játékát figyelve szintén feszültségekkel teli szituációkra lehetünk figyelmesek, akár többen, akár egyedül játszanak:

• a kislány a játékbabájára mérges, mert a baba nem ette meg az ebédet - düh kezelése
• baba beteg és orvoshoz kell vinni - aggodalom kezelése
• a kisfiú az autókkal gyakran egy karambolt játszik el - veszélyhelyzet kezelése
• több gyermek esetén gyakori a háborús helyzet megjelenítése, „kommandós játék”  - szociális konfliktusok kezelése

Egy kutatás arra is rávilágított, hogy az óvodások között a játékosság és a megküzdési stratégiák között közvetlen összefüggés van. Azok a gyerekek, akik többet játszottak – ezáltal jobban fejlődtek szociális képességeik és többet vettek részt társas helyzetekben –, jobb megküzdési stratégiával rendelkeztek.

Hogyan segíthetjük gyermekünk fejlődését a játékon keresztül?

• Tegyük el az elektronikai eszközöket, kapcsoljuk ki a TV-t.
• Legyen olyan ingergazdag környezet, amelyben a gyermek az összes érzékszervét használni tudja és különböző ingerek érhetik a látását, tapintását, hallását.
• Minél több időt tölthessenek kint a szabadban, ahol felfedezhetik a világot.
• Engedjük szabadon művészkedni őket, anélkül, hogy megmutatnánk, hogyan kell (pl. festeni).
• Ha lehetőségünk van rá, ne féljünk más korcsoportba engedni őket. A nagyobb gyermekek segíthetik a kisebbeket, míg ők a támogatói szerepet tapasztalhatják meg. A kisebbek pedig megtanulják, hogyan kell együttműködni „náluk erősebb” gyerekekkel.
• Amikor a gyerekekkel játszunk, teljesen éljük bele magunkat, legyünk jelen 100%-ban. De ne féljünk olykor egyedül hagyni őket, a saját világukban.
• A mozgás fejlesztéséhez (és a szórakozáshoz is) készíthetünk akadálypályát különböző otthoni eszközökből, bútorokból.
• Próbáljunk meg ne túl gyorsan beavatkozni, ha azt látjuk, gyermekünk nem jön ki egy másik gyermekkel. Legyünk ott a háttérben és lépjünk, ha kell, de hagyjuk, hogy megtapasztalja a konfliktusokat is.