A nyelvfejlődési eltérések felismerése és ellátása

A nyelvi zavar kezelésének hatékonysága nagyban függ a probléma felismerésének időpontjától: minél korábban fedezzük fel az eltérést, annál hatékonyabban alkalmazhatók a megfelelő terápiák. Mivel 2 éves korban még nehezen ítélhető meg, hogy a gyermek felzárkózik-e társaihoz (nyelvi késésről vagy nyelvi zavarról beszélünk-e), ezért a nemzetközi logopédiai gyakorlat egy korai diagnosztikán, majd folyamatos nyomonkövetésen és tanácsadáson alapuló protokollt alkalmaz.

Megkésett nyelvi fejlődésűnek számít az a gyermek, aki két évesen nincs birtokában az 50 szavas expresszív szókincsnek vagy nem kezdett el többelemű kombinációkat használni. A Kommunikatív Fejlődési Adattár (KOFA) eredményei alapján a két éves gyermekek 18%-a megkésett nyelvi fejlődésű, azonban ezen csoport fele 3-4 éves korára felzárkózik a tipikus nyelvi fejlődésű kortársakhoz. Ezt a felzárkózást segíthetjük, ha nyelvi fejlesztésben részesítjük a gyermeket.

A két éves korban késést mutató gyermekek négy éves korában történik egy normaorientált nyelvi fejlettségi vizsgálat, amely alapján eldönthető, hogy a nyelvi elmaradás továbbra is fennáll-e. Amennyiben igen, úgy már nem nyelvi késésről, hanem nyelvi zavarról beszélünk és intenzív terápia javasolt.
Mivel két éves korban ritkán van olyan közösségben a gyermek, ahol hozzáértő szakemberek dolgoznak, így a szülő és a gyermek közvetlen környezetének tudásán, figyelmén múlik, hogy felmerül-e a nyelvi késés/zavar ténye. Gyakran nem vesszük észre időben, hogy a gyermeknek fejlesztésre van szüksége, pedig minél előbb kezdődik az ellátás, annál hatékonyabb a terápia. Természetesen nem várható el a szülőktől, hogy kívülről tudják a különböző nyelvi problémák összes tünetét, ezért érdemes megelőző vizsgálatokat végezni minden gyermeknél akár már két éves korban.

Fontos tudni, hogy a hangzóhibák nem ebbe a témakörbe tartoznak. A pontos artikuláció felnőtt szintű kivitelezése a korai években még nem várható el, hiszen itt olyan idegrendszeri érésnek kell jelen lennie, amely lehetővé teszi a beszédszervek összehangolt és kifinomult mozgását. Ezért ezek korrekciója csak később, az óvodás években kezdődhet meg.