Szülő szerepe a képességfejlődésben

A gyermek képességeinek fejlődésére hatással van mind a genetika, mind a környezet, amiben felnő. Mindenkinél más arányban van nagyobb szerepe egyiknek vagy másiknak. Éppen ezért nem ritka, hogy egy nagyon támogató környezetben a gyermek képességei az elvártnál lassabban fejlődnek, míg más esetben kiváló képességű gyermek emelkedik ki egy olyan környezetből, ahol nem helyeznek kiemelt hangsúlyt a fejlődés támogatására.

Nagyon fontos, hogy a szülő ne érezze magát rossz szülőnek, amiért gyermeke nem úgy fejlődik, ahogy elvárnánk. Mindannyian mások vagyunk, mindannyiunknak vannak kisebb-nagyobb gyengeségei, de ezekkel természetesen megtanulunk együtt élni, illetve próbáljuk fejleszteni magunkat. Gyermekeink is így vannak ezzel, ezért nem szabad kétségbe esnünk, ha valami nem úgy alakul, ahogy a szomszéd gyermeknél látjuk. Amit ilyenkor tehetünk és felelős szülőként tennünk is kell, az az, hogy támogatjuk gyermekünket mindenben és nem félünk szakemberhez fordulni, ha szükséges.

A szülő szerepe

A szülők nagy része nem rendelkezik átfogó tanulmánnyal a gyermeki fejlődés minden mozzanatáról. Sőt, a szakemberek többsége is csak egy-egy vonatkozásban szerzik meg szakértelmüket. Ez így van rendjén: máshoz ért a logopédus, máshoz a pszichológus, a gyermekorvos, a fül-orr-gégész és így tovább. Hogyan várhatnánk el egy szülőtől, hogy mindent tudjon és ennek megfelelően cselekedjen? Nem várjuk el, hiszen ezért vannak a szakemberek, akik sokszor sok év tanulás és gyakorlat után szerzik meg a megfelelő tapasztalatot egy probléma kezeléséhez.

Az viszont sokszor a szülőn múlik, hogy felismeri-e azt a pillanatot, amikor valami nincs rendben. Ha ez nem történik meg, a gyermek nem biztos, hogy időben jut megfelelő segítséghez.
 

Az edukáció

De hogyan ismerje fel a szülő, ha a gyermeknek segítségre van szüksége, mert a fejlődése nem olyan ütemben halad, ahogy „kellene”? Honnan tudja, hogy egyáltalán kihez kell fordulnia? Ebben nekünk, fejlesztő intézményeknek, pedagógusoknak és orvosoknak van nagy szerepünk. A szülő edukációja elengedhetetlen, hiszen ő van a legtöbbet a gyermekkel, ő ismeri a legjobban, ezért általában ő az első, aki találkozhat a problémával. Beszédközpontunk céljai és tevékenységei között szerepel az edukáció is, amellyel igyekszünk megismertetni a szülőket azokkal a fontos információkkal, amelyek szükségesek a felismeréshez.

Kisgyermekkorban az időnek nagy szerepe van. Ebben a korban minden képesség elsajátítása egyik pillanatról a máskra történik. Egyszer csak a hátáról a hasára fordul, egyszer csak felül, feláll, majd másnap már szalad. Vannak úgynevezett szenzitív periódusok, amik azt az időszakot fedik le, amikor egy bizonyos képességnek ki kell alakulnia. Ha ez ebben az időszakban nem történik meg, akkor később már nem is fog vagy nem jól fog bekövetkezni az adott képesség. Ezért fontos kisgyermekkorban, hogy kiemelten figyeljük gyermekünk fejlődési ütemét és inkább feleslegesen látogassunk el egy szakemberhez, mint későn érjünk oda. Elképzelhető, hogy az intervenció nem kezdődhet meg azonnal, hanem meg kell várni az egyes fejlődési területek érését. De ebben az esetben is az a legjobb, ha már időben észleljük a tipikustól eltérő fejlődést, hogy mire az érés befejeződik, kész terápiás tervünk legyen. A bevatkozás mindig a gyermek tempójához igazodva kell, hogy történjen.
 

A legjobb terápia a megelőzés

Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy akkor érhetjük el a legjobb eredményeket, ha megelőzzük a problémát. Az egészséges, tipikusan fejlődő gyermek számára is hasznos a képességfejlesztés. Ahhoz azonban, hogy a lehető legjobban tudjuk támogatni gyermekünket a fejlődésben, meg kell értenünk adottságait, személyiségét, szükségleteit és már meglévő képességeit.
 

Mit tehetünk szülőként a fejlődési szükségletek kielégítése érdekében?

• bensőséges, bizalmas és meghitt szülő-gyermek kapcsolat kialakítása
• gondoskodás, figyelem
• szóval ki nem mondott jelzések érzékelése
• függetlenség támogatása à a gyermek „visszamenekülhessen” a biztonságos szülői karokba, ha szüksége van rá, ugyanakkor kapjon lehetőséget az önállóságra és szociális interakciókra is
• cselekedetek, ok-okozatok elmagyarázása à segítsünk megérteni, mit miért teszünk, mit nem szabad tenni
• következetesség
• motiválás
• beszélgetés
• közös kikapcsolódás, közös programok, amikor rá figyelünk
• változatos, de nem túlzó játéktér és eszközök

Ezen feltételekkel megteremtjük gyermekünk számára azt a közeget, ahol ő a saját tempójában a leginkább fog tudni fejlődni és amelyben egészséges, tudatos, jó képességű felnőtt válhat belőle.