Medence végű magzat külső fordítása

"Farfekvésű"

Hétköznapi nyelven így nevezik azt az állapotot, amikor a magzat medencevégű fekvésben helyezkedik el. A várandósságok 3-4%-ban a 37. héten a magzatnak a szülőcsatorna felé tekintő, elöl fekvő részén nem a feje, hanem a fara, lába, térde található. Az ebben a helyzetben elhelyezkedő magzatoknál a mai megelőző szemléletű szülészeti gyakorlatban a császármetszések aránya az először szülő anyák esetében több mint 90%, és az ismételten szülőknél is jóval több, mint 50%. A medencevégű magzatok császármetszése esetén előfordulhat, hogy a magzat kiemelése esetenként nehézségekkel jár, s ez magyarázza, hogy a magzati sérülés esélye, még tervezett császármetszésnél is magasabb a fejvégű elhelyezkedésben lévő magzatokhoz képest.

A császármetszés elkerülése

A császármetszés kockázata ugyan alacsony, de a hüvelyi szülésnek mégis a kétszerese. A műtét alatt és után kialakult szövődmények (fertőzés, alvadék miatti érelzáródás, későbbi szülészeti ismételt császármetszés esélye - és nőgyógyászati problémák) aránya is egyértelműen meghaladja a hüvelyi szülésnél észlelteket. Ezért a nemzetközi és magyar szakmai társaságok javasolják a magzatok ún. külső fordítását a nem szükséges császármetszések elkerülésére.

Az esetek felénél sikerül

A külső fordítást kórházi körülmények között ambuláns beavatkozásként végezzük el. Az eljárás során ultrahang kontroll mellett a hasra gyakorolt nyomással a magzat medencéjét kimozdítjuk és felfelé tereljük. Ezzel egyidőben a fejet a medence felé mozdítjuk, s a magzatvízben így „úsztatva” fordul meg a magzat. A magzat állapotát szív működésének rendszeres ultrahang vizsgálatával ellenőrizzük. A fordítás az esetek mintegy 50%-ban sikeres. A beavatkozás időtartama általában 30 perc, de olykor hosszabb időt vesz igénybe, ez egyénenként eltérő. Mind a sikeres, mind pedig a sikertelen esetek után a várandós haza mehet, s azt követően a szokásos várandósgondozása folyik tovább.