Az orvosi pálya csínja-bínja

A családban több orvos is van, tehát adta magát, hogy én is az orvosi pályát válasszam, de igazából sosem gondoltam végig, hogy ez mit is jelent. Az első benyomásom az volt, hogy az orvosok az embereknek segítenek, foglalkoznak velük és megoldják a problémáikat. Csak a segítségnyújtás és az empátia szerepe tűnt hangsúlyosnak, a rengeteg tanulást és éjszakázást akkor még nem volt az egyenlet része, pedig így kerek ez a szakma.

Kiszűrni a lényeget

Volt, hogy régész akartam lenni, és volt, hogy jogász, de nem voltam benne biztos, hogy az utóbbival minden pillanatban azonosulni tudtam volna, így a szüleim nagy örömére inkább orvos lettem. A döntésem után avattak be a kis titkukba, hogy igazából mindig erre a pályára szántak, de nem akartak befolyásolni. Én inkább humán beállítottságú voltam, tehát a felvételinél a fizika, a kémia és a bilógia felkészüléssel meggyűlt a bajom, következésképpen nagy öröm volt, hogy felvettek. A boncolás sosem okozott nehézséget, ellenben az első pár év kihívások sora volt miközben végigrágtam magam a felkészítő tárgyakon. A klinikai tárgyakat már kifejezetten élveztem. Imádtam, hogy logikai folyamatokat kell kibogozni és összefüggéseket kell megtalálni. A beteggel való kommunikációból egyre többet tanultam, főleg azt, hogy kell megtudni, majd kiszűrni a lényeget. Ezek a gyakorlatok nagyon hasznosak voltak, de azok kevésbé, amikor tizenöten ráugrottunk egy bácsira, meghallgattuk a szívzörejét és tapogattuk össze-vissza a máját, de ugye mindenki tanulni akart.

Tanulságos nővér múlt

A legjobb iskolának a kötelező gyakorlat, az ápolástan számított. Nővéri teendőket kellett ellátnunk, katéterezést, vérvételt. Az egyik doktornő a hóna alá csapott engem, félig nővérként, félig orvostanhallgatóként kezelt és rengeteg feladatot adott. Annyira élveztem, hogy ráhúztam még egy hónapot. Az egyetem ötödévében elhatároztam, hogy nemcsak nyáron, hanem a szorgalmi időszakban is dolgozni szeretnék, ekkor helyezkedtem el a a Szegedi Gyermekklinika koraszülött osztályán éjszakás nővérként és akkortájt kezdett előszőr derengeni, hogy mi mindent jelent orvosnak lenni. A tizenkétórás műszakok után alvás nélkül egyetemre menni, majd vissza dolgozni a tizenkét egyszerre síró gyerek mellé. Idő kellett, míg belerázódtam. A sok tapasztalat mellett, amit ott szereztem megtanultam a szakmához szükséges alázatot is, valamint komplex képben felfedezni a pálya szépségeit. Akkor és ott határoztam el, hogy gyermekgyógyász leszek.

Gyermekgyógyász-gyermek gasztroenterológus

Végzett orvosként néhány hónapot Baján töltöttem, majd ahogy üresedés volt, visszakerültem a Szegedi Gyermekklinikára és a korábbi helyismeretem miatt a koraszülött osztályra, ami nagy előny volt, hiszen ismertem a nővéreket, illetve az intézmény működését, ők pedig azt, hogy mit tudok és mit nem. Még két éve sem voltam itt, amikor átkértek egy másik osztályra, a gasztroenterológia akkor köszöntött be az életembe. Egy nagyon okos, nagy szakttekintélyű, aranydiplomás – és szép - nő lett a főnököm, aki erős tempót diktált. Az elvárásai szerint nemcsak az osztály feladatait kellett ellátnom rezindensként, hanem a nagy ambuláns forgalom miatt segítenem kellett neki a az ambulancián. Kezdetben nagyon gyűlöltem a lóti-futi munkát, viszont később elkezdtem figyelni, hogyan végzi a munkáját, hogyan kérdez és mit, miért csinál. Akkor rájöttem, hogy bár ő nem kezdett el konkrétan oktatni, hihetetlenül sokat okultam a mindennapjait figyelve. Tőle tanultam meg, hogy hogyan kell felépíteni egy analízis felvételt, mire kell figyelni és azt is, hogy kizárólag úgy érdemes vizsgálni a beteget, hogy tetőtől-talpig levetkőztetjük.

Meztelen módszer: mindent látok, mindent tudok

Gyakran csodálkoznak a páciensek, hogy meztelenül vizsgálom őket, pedig hasznos módszer, mert így jutok a legtöbb információhoz. Alapszabály, hogy megnézem a feneküket, mert a betegségek sunyin elbújhatnak. Megvizsgálok rajtuk sok mindent, hiszen bárminek jelentősége lehet. Egy hasfájásnak számtalan oka lehet azon kívül is, ami a tankönyvekben szerepel, melyeket csak jól irányzott kérdésekkel és a részletes átvizsgálással tudok kideríteni. Előfordulhat, hogy a kicsinek azért fáj a pocija, mert szorong az óvodában, a tanító néni mondott neki valamit, vagy a társai bántották. Megtanultam, hogy lehet a problémák okát valóban kideríteni és azok súlyosságát megállapítani, majd megfelelő magyarázatot adni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szülő tájékoztatására elég időt szánjak, mert csak a megfelelő felvilágosítás birtokában tudja ő is megérteni a probléma lényegét és a helyes kezelést. Felesleges idő és pénzkidobás, ha azért jön vissza, mert nem értett meg valamit. A félreértéseket és a városi legendákat igyekszem minél hamarabb eloszlatni, így nem lesz arra szüksége, hogy folyton új és új szakembereket keressen meg.

Tévhitek, zsákutcák, városi legendák sokasága

Gyakran előforduló probléma, hogy az emberek nem tudnak különbséget tenni a tejcukor és a tejfehérje allergia között. Továbbá téves közhiedelem az is, hogy az ekcéma csak ételallergiából származhat,vagy az, hogy a lisztérzékenység biztosan kinőhető. Ezek vissza-visszatérő tévhitek, amiket rendszeresen el kell magyaráznom. Az internet hatalmas információanyagot biztosít az életmód és a táplálkozás kérdéskörében, viszont elég sűrűn lehet találkozni abszolút téves tartalommal. A milliónyi új trendről, tippről, módszerről, áltudományról nem is beszélve, amelyek nemhogy hatásosak lennének, akár árthatnak is. A rendeléseimen sok esetben találkozom ilyen megalapozatlan információkkal és „alternatív“ tapasztalatokkal, melyeket szeretnének velem igazoltatni, viszont az akadémiai orvoslás szerint elfogadott vizsgáló módszerekkel nem tudom ezeket az eredményeket alátámasztani. A legrosszabb eset az, amikor eszerint már elkezdik diétáztatni a gyereket például gluténre, pedig orvosi szakvélemény nem igazolja és a megváltozott táplálkozási viszonyok miatt én nem könnyen kapok reális kiindulási alapot. Ha sokszor találkozom a praxisomban egy-egy „divatos módszerrel“ kíváncsiságból előfordul, hogy kipróbálom, de a valódi problémámra sosem derítenek fényt, ellenben megannyi egyéb szörnyű értékekre, melyekre persze tudnak méregdrága pirulát ajánlani… Pedig ebből egy alapos orvosi kivizsgálás ára is kijönne.

A gyermekek életét és szervezetét is megviseli a stressz

Más életet élünk már, mint évtizedekkel ezelőtt, ez ugyanúgy igaz a gyerekekre is. Manapság már az általános iskolába is felvételizni kell és onnantól kezdve egyre több stessz éri őket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy augusztusban és szeptemberben a betegek nagy része valamilyen szomatizációs panasszal keres fel, melyeket szegről-végről az iskola okoz. Azért szoronganak, fáj a hasuk, vagy küzdenek hasmenéssel a gyerekek, mert elfelejtették megírni a nyári olvasónaplót vagy mert stresszelnek az iskolától. Megváltozott a táplálkozásunk is, ennek eredményeképp rengeteg fruktózbontási zavarral küzdő gyerek van. Ugyanis nemcsak a a gyümölcsökben és a zöldségekben található meg a gyümölcscukor, hanem a fruktóz-glükoz szirup néven temérdek üdítőbe és élelmiszerbe is beleteszik. Olyan termékeknek is az összetevője, amiről nem is gondolnánk, például az egészségesnek gondolt müzlinek is. A nagy mértékű túlfogyasztás megterheli a szervezet és ez okozza a tüneteket.

Rengeteg információ kell az összetett problámák kivizsgálásához

Én a szájüregtől a gyomron át mindent vizsgálok gasztroenterologúsként, ami ezen belül van, viszont ha engem felkeresnek, a vizsgálat gondolatmenetét nem kizárólag gasztroeneterológiai oldalról közelítem meg, hanem általános gyermekgyógyászati következtetéseket igyekszek levonni. Nálam egy első rendelés háromnegyed óra, mert ennyi idő szükséges egy alapos kivizsgáláshoz és a probléma hátterének felméréséhez. De van, hogy több idő kell, mert sok beszélgetés és a frusztrációk feloldása után lehet csak kideríteni, hogy a kisgyerek fejét üti és bántja az ovodástársa és ettől a megterhelő élménytől érez fájdalmat valahol. Az esetek 30-40%-a pszichés eredetű. Megeshet, hogy valakiről nem derül ki az óvodában hogy diszgráfiás vagy diszlexiás, és mivel az okos gyerek IQ-ból sokáig kompenzál azzal, hogy a szóképeket felismeri. Azonban amikor az iskola harmadik osztályában már nem tudja a hosszabb szavakat, mondatokat elolvasni, ezért elöntik a frusztrációk. Ezek természetesen előbb-utóbb megjelennek fizikai tünetekben, a szülő pedig kétségbeesve rohan hozzám, hogy mi a baj a gyerekemmel, mit csinál rosszul, eddig minden rendben volt, mi változott?!

A gyerekekkel nem nehéz kommunikálni

Nem igaz, hogy a gyerekkel nehéz kommunikálni és nem tudják úgy elmondani a kisebb panaszokat, tüneteket, mint egy felnőtt. Temérdek dolgot lehet látni rajtuk, a szülő pedig sok hasznos információval tud szolgálni. Az alapos kikérdezéssel sok felesleges vizsgálat megspórolható. A gasztroenterológiát azért is szerettem meg, mert sok határterülettel van fedésben, péládul az allergológiával,a bőrgyógyászattal,az endokrinológiával. Kifejezetten élvezem a lehetséges problémakörök szétválogatását és a megfelelő út megtalálását, egy tünet több betegséhez is tartozhat. Az összetettség miatt igyekszem követni a társzakmákat, mert érdekel, hogy gondolkodnak bizonyos témákról. Nemsokára például egy bőrgyógyász kongresszusra látogatok el, mert sok ekcémás gyerekkel találkozom, akiket tetőtől-talpig szteroidos krémmel kennek le ahelyett, hogy a táplálkozását is megvizsgálnák.

Tinédzserkori testképzavar

Nagy odafigyeléssel érhetők tetten a kamaszkori táplálkozási rendellenességek, az anorexia és a bulímia. Ezeknél a betegségeknél mindig a miértek a fontosak. Volt olyan 17 éves, 36 kg-os madárcsontú páciensem, aki a hobbija – valamilyen akrobatikus táncra járt – során sulykolták belé, hogy soványnak kell lennie, ezért éheztette magát. Az anorexiát és a bulímiát minél hamarabb fel kell ismerni, mert halálos kimenetelűek is lehetnek. A pszichiátrai kórképet, a testképzavart csak kőkemény és nehéz munkával lehet visszafordítani.

Családi egyensúly: 2 orvos, 2 gyerek

A férjemmel, aki gyermekkardiológus, két gyereket nevelünk. Figyelünk rá, hogy ne vigyük haza a munkát, csak ha valami speciális eset van, azt szoktuk megbeszélni. A gyerekek sajnos így sem látják sokat az apukájukat, tehát ha otthon van, akkor a világért se akarok betegségekről beszélgetni. A Bethesda kórház és a két magánrendelés, valamint a család mellett sok időm nincs hobbira. A bennem rejlő energiákat a két pici gyerekem abszolút kiaknázza. Sportot is úgy választottam, hogy mi az, ami gyorsan elvégezhető, így leltem rá a speed fitneszre. Számomra ez a tökéletes; gyors, hatékony és a rendelés után még épp belefér az időmbe, mielőtt a gyerekért megyek.

Belépés

Új fiók létrehozása

Kapcsolat