Gasztroenterológiai-immunológiai szakvizsgálat

Mit vigyünk magunkkal, és mely körülményekre, információkra kérdeznek rá az anamnézisfelvétel során? Milyen labor-, illetve kiegészítő vizsgálatok előzik meg, és általában mi követi a gasztroenterológiai-immunológiai vizsgálatot?

A pácienssel történő első találkozáskor részletes anamnézisfelvétel történik, amely az összes korábbi betegségre (beleértve a gyermekkori, serdülőkori megbetegedéseket is), és minden jelenlegi panaszra vonatkozik.

Fontos szempont, hogy a panaszok jelentkezése előtti fél évben, illetve jelenleg is milyen gyógyszereket, táplálékkiegészítőket szedett, történt-e bármilyen műtét vagy egyéb kezelés.  A családban előforduló betegségek (genetikai háttér lehetősége!), valamint az élvezeti szerekkel kapcsolatos információk is nagyon lényegesek. A korábban tüneteket okozó és igazolt allergiák meglétéről szintén konzultálni kell.

A részletes kikérdezés során kiderül, hogy a páciensek többségének nemcsak hasi, emésztési panaszai vannak, hanem légúti és/vagy kültakaróra vonatkozó problémái is. (Ezért ezen szakterületek vizsgálatai, véleményei is fontosak.) Ha van rá mód, úgynevezett részletes általános laboratóriumi eredményekkel és korábbi orvosi leletekkel érkezzünk a vizsgálatra! Az időpontunk előtt 4 órával már ne étkezzünk, ne kávézzunk! Vizet fogyaszthatunk, sőt amennyiben lehetséges, érkezzünk telt húgyhólyaggal!

Az anamnézisfelvétel során azt is kiemelten fontos tisztázni, hogy mi jellemzi a panaszok időbeli megjelenését, a jelenlegi étrendet, diétát, és hogy a panaszok az elfogyasztott étel fajtájával vagy mennyiségével összefüggésben állnak-e. Kulcskérdés, hogy a páciens bármivel kapcsolatba tudja-e hozni a panaszok enyhülését/erősödését.

A szakorvos a részletes belgyógyászati szakvizsgálat után hasi ultrahangvizsgálatot végez. Csak ezt követően, a rendelkezésre álló adatok és benyomása alapján a feltételezett betegséggel, eltérésekkel kapcsolatosan kiegészítő, célzott, speciális vér- és székletvizsgálatokat javasol.

Amennyiben indokolt, a hasi, emésztési panaszok miatt különböző tesztanyagok alkalmazásával úgynevezett „hidrogénkilégzési tesztek” elvégeztetése javasolt.

Ha már az első jelentkezés után is szükségesnek látszik az endoszkópos vizsgálat, a szakorvos annak elvégzését javasolja, mely során szövettani vizsgálati mintavétel történik.

A vizsgálatok menetéről, körülményeiről, a vizsgálat elvégzésének feltételeiről (speciális étrend/diéta, hashajtás mikéntjéről) a beteg felvilágosítása roppant fontos, hiszen tekintettel kell lenni egyéb társbetegségek jelenlétére (például cukorbetegség, pajzsmirigy alulműködés miatt szedett gyógyszerek, véralvadásgátlók, vérrögösödést gátlók, antireumatikumok alkalmazására). A részletes anamnézis, a célzott vizsgálatok segítenek abban, hogy elkerüljük az esetleges álnegatív vagy álpozitív diagnózisok megszületését.

A panaszok hátterének felismeréséhez általában nem releváns, nem elégséges a több mint fél éve elvégeztetett vérkép és székletvizsgálat szakorvosi kiértékelés nélkül.

A második vizsgálatkor a páciensek az eredményeikkel jelentkeznek, és kapnak szakvéleményt, terápiás javaslattal. Természetesen, ha további vagy más vizsgálatra is szükség van, akkor ez is megbeszélésre kerül. A végleges szakvélemény kialakításához segítséget jelenthet a diétás-tünetes napló vezetése legalább 2 héten át.

A fentiekből látszik, hogy az első szakvizsgálat legalább 45–50 percet igényel, az eredmények értékelése pedig több mint 30 percet ölel fel.

A jelentkező páciensek általában enyhe/mérsékelt fokú bélgyulladásban szenvednek, melyet legtöbbször a bélflóra összetételének, mennyiségének megváltozása okoz. Ezen állapotot epekövesség, krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, bélmotilitási zavarok, bizonyos gyógyszerek tartós vagy rendszeres szedése, hormonális változások egyaránt okozhatják. A tartós gyulladás táplálékintoleranciák és/vagy táplálékallergiák, bizonyos genetikai adottságok esetén súlyosabb, akár élethosszig tartó eltérést, betegséget okozhatnak.

Természetesen ismertek a tápcsatorna súlyosabb gyulladásos betegségei, melyek diagnosztizálásához általában „rövidebb út” vezet, de a kivizsgálás menetét hasonló szempontok irányítják.