Dupuytren contractura

A Dupuytren-kontraktúra, más néven tenyérzsugor a tenyér bőre és vékony zsírrétege alatt elhelyezkedő kötőszövetes hártya betegsége, amely kezelés nélkül, fokozatosan progrediálva végül a kezek mozgáskorlátozottságához vezet.

Mit nevezünk Dupuytren-kontraktúrának?

A Dupuytren-kontraktúra a tenyér bőre alatt és a zsírrétege felett húzódó kötőszövetes hártya (tenyéri bőnye) jóindulatú túlburjánzása, mely jellemzője a kéz tenyéri felszínén található rostos kötőszöveti rendszer heges zsugorodása, ami kezeletlen esetben az ujjak hajlított helyzetű kényszertartását és funkcióvesztését okozza.

Jellemzően a 30-40 éves férfiakat érinti. 60-70 éves kor felett és nőknél jóval kevésbé gyakori ez a betegség. A Dupuytren-kontraktúra kialakulásának pontos oka nem ismert, az azonban egyértelműen bizonyított, hogy kromoszómákhoz kötötten, recesszív módon öröklődhet a betegségre való hajlam. Utóbbit növelheti a tenyeret ért sérülés, a cukorbetegség, a dohányzás és az epilepszia kezelésére szolgáló gyógyszerek szedése.

A Dupuytren-kontraktúra tünetei

A tenyérzsugor első szakaszának jellemző tünete az egyik vagy mindkét tenyér bőre alatt, főleg az ujjakhoz közel eső részeken kialakuló kisebb méretű csomók. A tömött tapintású göbök kezdetben nem okoznak panaszokat, bár a keményebb tárgyak (például autó kormánya, kalapács nyele, teniszütő) megszorításakor nyomásérzékenység tapasztalható. Az idő múlásával, egy hosszabb folyamat során a csomók növekedni és hegesedni kezdenek, majd kötegek jönnek létre.

Általában 10-15 év alatt az ujjak részben, majd teljesen behajlított állapotban rögzülnek, vagyis kontraktúrák, kényszertartások alakulnak ki - a gyűrűs- és a kisujj a tenyérbe simul, így a kéz használhatatlanná válik. Ez a folyamatos funkcióromlás végül a mindennapos tevékenységek (például öltözködés, fésülködés, házimunka) elvégzésének nehezítettségében nyilvánul meg, jelentősen rontva a beteg életminőségét.

Hogyan kezelhetjük a Dupuytren-kontraktúrát?

A tenyérzsugor diagnózisának felállítása egyszerű fizikai vizsgálattal történik. A kézsebész vagy ortopéd szakorvos a kórtörténet, a megjelenés, és a jellegzetes tapintható göbök, húrok alapján általában egyértelmű diagnózishoz jut, így egyéb vizsgálatokra jellemzően nincs szükség.

A Dupuytren-kontraktúra kezelése a betegség stádiumától függ. A korai szakaszban (az ujjak még akadálymentesen mozgathatók) szakmailag beavatkozás nem indokolt, de ha a beteg kéri a göbök eltávolítását, az bármikor elvégezhető. Később már csak műtéti kezelés jöhet szóba.

Amit a Dupuytren-kontraktúra műtétről tudni érdemes

Mikor van szükség műtéti beavatkozásra?

Ha a betegség a mindennapi aktivitást negatívan befolyásolja, a sebészi kezelés mindenképp indokolt.

A műtét eredményességét jelentősen befolyásolja a betegség stádiuma. A tenyérzsugor korai szakaszában a kéz funkciói szinte maradéktalanul visszaállíthatók, jelentősebb hegesedés esetén azonban nagyobb a funkcióvesztés kockázata.

A húrmetszés (aponeurotomia) során a bőr alatti húrt több szinten átvágják, ezáltal az ujjak mozgathatósága jelentősen javul. A beavatkozás hátránya, hogy a feldarabolt húr továbbra is a bőr alatt marad, és a betegség kiújulásának a kockázata a műtét utáni 5 évben akár 50-60 százalékos is lehet.

A második leggyakoribb, plasztikai sebészeti megoldás, hogy a tenyér bőre alatta lévő húrokat eltávolítják. Ez a beavatkozás a betegség előrehaladottabb stádiumában, amikor az ujjak már behajlítottak, nehezen kivitelezhető, mert a tenyér és az ujjak bőre a kontraktúra miatt idővel megrövidül, emiatt pedig az ujjakat kinyújtva "bőrhiány" keletkezik. Erre a Z-plasztika vagy bőrpótlás jelenti a megoldást. Ezen műtéti technika esetében a kiújulás esélye 20-25 százalék.

A Dupuytren-kontraktúra legsúlyosabb eseteiben nem csak a húrokat, hanem az ahhoz tartozó nagyobb bőrfelületet is eltávolítják, amit az ágyéki területről vagy a felkarról vett bőrrel fednek be. Ez esetben a visszaesés kockázata minimális, 5-10 százalék.

Mire számíthat a páciens a Dupuytren-kontraktúra műtét során?

A Dupuytren-kontraktúra sebészeti kezelése a műtét módszerétől függően helyi érzéstelenítés, vezetéses érzéstelenítés vagy altatás mellett történik. A műtét során a sebész a zsugorodott rész fölötti bemetszést követően „lefejti” a bőrről és az érintett inakról a heges kötőszövetet, ízületi tokbemetszéssel feloldja az ujjízületek zsugorodását, szükség esetén pedig bőrpótlást alkalmaz.

Műtét utáni tudnivalók és teendők

A sebészi beavatkozás általában egynapos sebészet keretében zajlik. A műtétet követően, pár órás megfigyelés után a beteg otthonába távozhat, de bizonyos esetekben indokolt lehet a 24 órás kórházi tartózkodás.

A kötést másnap cserélni kell. Amennyiben ez a kötés nem sérül, szövődménymentes esetben a varratszedésig, vagyis a műtétet követő 10. napig nem szükséges további kötéscsere.

Húrátmetszés után az érintett kéz már másnap használható, más műtéti módszert követően azonban meg kell várni a teljes sebgyógyulást. A végleges gyógyulás átmetszésnél 3-4 hétig, bőrpótlást is alkalmazó műtétnél pedig 8-12 hétig tart.

A beteg általában 3-4 hét után kezdheti el a kezét tornáztatni a funkcionalitás visszanyerése érdekében.