Klinikai neurofiziológiai szakorvosi vizsgálat (ENG-EMG)

Mit jelent és mikor van szükség ENG- (elektroneurográfia) és/vagy EMG- (elektromiográfia) vizsgálatra? Mik az esetleges ellenjavallatok, illetve mire kell figyelni a vizsgálat előtt?

A neurofiziológia (vagyis idegélettan) azoknak az elektromos jeleknek a terjedésével foglalkozik, melyeket az idegek és az izmok generálnak működésük során. A helyes diagnózis felállításához az ENG- (elektroneurográfia) és az EMG- (elektromiográfia) vizsgálatok akár külön-külön, akár együtt is szükségesek lehetnek. Mindezt célirányos neurológiai vizsgálat előzi meg (az anamnézis felvételét például részletes neurológiai vizsgálat követi).

Az ENG és az EMG segítségével elkülöníthetjük a mozgató idegsejtek és az izom betegségeit, meghatározhatjuk az idegkárosodások típusát, valamint az idegek megbetegedésének pontos területét. A vizsgálat ideje – ha mind a négy végtagon elvégezzük – körülbelül egy-másfél óra.

ENG (elektroneurográfia)

Az ENG-vizsgálat az idegek vezetési sebességéről és az ingerület nagyságáról nyújt információt. Ezzel a módszerrel a mozgató- és az érzőidegek is vizsgálhatóak. Előbbi esetén a vizsgálandó ideg bőrön keresztüli ingerlése történik, utóbbi során pedig az ideg lefutása mentén két pontra helyezünk fel elektródákat (ingerlő és érzékelő elektródát). Az idegeket elektromos árammal stimuláljuk.

Ahogy az elektromos impulzus végighalad az idegpályán, az elektródák felveszik ezeket a jeleket, így meghatározható, hogy milyen sebességgel terjed az impulzus. Azáltal, hogy különböző helyeken stimuláljuk az idegeket, képesek vagyunk meghatározni, hogy pontosan hol található az idegsérülés.

Az ENG-vizsgálat relatív ellenjavallata: ha pacemakerrel rendelkezik a páciens (akkor ugyanis a myasthenia gravis diagnosztikában használt repetitív idegingerlést nem javasoljuk, az egyszerű végtagi ENG viszont ebben az esetben is biztonsággal elvégezhető).

EMG (elektromiográfia)

Az EMG-vizsgálat segítségével az izmok működéséről kapunk felvilágosítást. Kulcsfontosságú módszer, ha izomgyulladással járó kórképről van szó. A vizsgálat során egy kicsi tűelektródát vezetünk a meghatározott izmokba (egyszerre csak egy izomba), hogy információt nyerjünk az izmok elektromos működéséről nyugalmi helyzetben, enyhe, illetve maximális akaratlagos izomfeszülés alatt.

A műszer alkalmazásával az izomválasz kialakulása során létrejövő elektromos változásokat rögzítjük. A kapott eredményekből az izom betegségeire tudunk következtetni.

A vizsgálat bár kicsit kellemetlen, jól tolerálható, és gondos odafigyeléssel veszélytelen.

Az EMG ellenjavallatai: fertőző bőrbetegség, véralvadási defektus, illetve, ha véralvadásgátlót szed a páciens. Ebben az esetben a vizsgálat előtt 48 órával el kell hagyni a szájon át szedett véralvadásgátlót, ez idő alatt a beteg LMWH készítményt kap bőr alá adott  injekció formában.

A leggyakoribb beutaló diagnózisok

• Kompressziós neuropátiák (nyomás alá került idegek esetében beszélünk kompressziós idegbántalomról, neuropátiáról): ilyen az úgynevezett kéztőalagút-szindróma, melyben a páciens a hüvelykujj, a mutató-, középső és néha a gyűrűsujj zsibbadását panaszolja, amely  jellemzően az éjszakai órákban a legerősebb, gyakran fel is ébreszti a beteget, előrehaladott, illetve súlyosabb esetben a hüvelykpárna izomzata sorvad.
• Radikulopátia: egy vagy több ideggyök károsodásából származó zsibbadás vagy fájdalom, mely mögött általában porckorongbetegség áll.
• Polineuropátia (a környéki idegrendszerhez tartozó idegrostok károsodása): a páciens felső és alsó végtagok zsibbadását panaszolja, mely gyakran külső ingerektől független, égő, úgynevezett neuropátiás fájdalommal jár.
• Myositis (izomgyulladás): a páciensek a végtagok izomzatának gyengeségét és fájdalmát panaszolják, általában a felkar és a comb izomzata érintett (ám ez nem kizárólagos). A betegség bizonyos formái bőrtünetekkel is járhatnak. A folyamat mögött gyakori az autoimmun eredet.
• Myasthenia gravis (generalizált izomgyengeséget okozó autoimmun betegség): esetében az izomgyengeség gyakran mutat napszaki ingadozást (a nap második felében a tünetek fokozódnak), kísérő tünetként előfordulhat kettőslátás, szemhéjcsüngés, nazális színezetű beszéd, nyelési nehezítettség, nehézlégzés.