Mely tünetek utalhatnak neurológiai betegségre?

A neurológia (ideggyógyászat) a központi (agy és gerincvelő) és a perifériás (környéki) idegrendszer szervi betegségeivel foglalkozó terület. Az ideggyógyászati megbetegedések leggyakoribb panaszai a fejfájás, a memóriazavarok, a szédülés, a zsibbadás, a mozgáskoordinációs zavarok, valamint az eszméletvesztés.

Idegrendszerünk károsodása sokszor szervrendszerek nem megfelelő működésének a szövődménye, és nem minősül önálló betegségnek.  Sok más megbetegedés mellett az epilepszia és a Parkinson-kór kezelése egyaránt a neurológia területéhez tartozik.

Milyen panaszokkal fordulhatnak neurológus szakorvosainkhoz?

Az idegrendszeri eredetű problémák tünetei gyakran változatosak és tűnhetnek hétköznapinak. Tartósan fennálló panaszok, például gyakori fejfájás esetén azonban érdemes szakemberhez fordulni. Az alábbi tünetek jelezhetnek neurológiai betegséget: fejfájás, szédülés, mozgáskoordinációs zavarok, végtagzsibbadás, gyengeség, beszédzavar, alvás- és látászavarok, vizelet- és széklettartási problémák, memóriaproblémák, gondolkodási zavarok, fájdalomszindrómák, görcsök, eszméletvesztés.

Melyek a leggyakoribb idegrendszeri betegségek?

• Fejfájás, migrén
• Ideg- és derékfájdalom
• Agyi keringési betegségek (stroke)
• Demencia (pl. Alzheimer-kór)
• Immunológiai eredetű betegségek (pl. sclerosis multiplex)
• Epilepszia
• Parkinson-kór és egyéb mozgásszervi zavarok
• Neuromuszkuláris betegségek
• Alvászavarok

A vizsgálat első lépése a pácienssel való alapos beszélgetés, amelynek során tisztázzuk az aktuális panaszokat, átnézzük az előzményeket, a beteg kórtörténetét, felvesszük az anamnézist. A részletes neurológiai vizsgálat során a beteg aktuális mentális és fizikai állapotfelmérésére kerül sor: mely során néhány egyszerű kérdéssel, teszttel a neurológus ellenőrzi a kognitív állapotot, a beszéd- és koordinációs készséget, a látási és más érzékelési funkciókat, az izomerőt, a járást, reflexkalapáccsal a reflexeket.

Ezekkel a tesztekkel deríthető ki, hogy a probléma idegrendszeri eredetű-e, majd ennek eldöntése után annak lokalizálása, és a differenciáldiagnózis felállítása következik.