Hogyan vizsgál és gyógyít a neurológus?

Idegrendszerünk behálózza testünket, eléri a központtól legtávolabbi területeket is. Betegségei egészen furcsa, akár ijesztő tüneteket okozhatnak. Ahhoz, hogy megállíthassa a rossz irányba indult folyamatokat, érdemes rövid időn belül orvoshoz fordulni.

Az idegrendszer központi idegrendszerből, és környéki idegrendszerből áll. A központi idegrendszer részei az agy és a gerincvelő. A környéki idegrendszer az agyból és a gerincvelőből kifutó, és az oda beérkező idegeket tartalmazza.

Az idegrendszer feladata nagyon sokrétű. Felel a legmagasabb szintű emberi képességekért, mint a gondolkodás, a tervezés, az önuralom, az éntudat, a késleltetés képessége, és így tovább. Az idegrendszer révén tudják érzékszerveink a külvilág ingereit közvetíteni felénk, de éppígy az idegrendszer működése teszi lehetővé, hogy az ingerekre válaszoljunk, akár mozgással vagy másféle reakciókkal.

Az idegrendszer és a hormonális rendszer szoros együttműködése teszi lehetővé, hogy alkalmazkodjunk a környezetünkhöz, és ennek megfelelően működjön légzésünk, vérnyomásunk, emésztésünk és így tovább. Nem túlzás, ha azt mondjuk, az idegrendszer beleszól szinte minden, a testünket érintő folyamatba. És ezzel együtt az idegrendszer betegségei sokféle problémát okozhatnak.

Kettős látástól a feledékenységig

Érdemes neurológus szakorvoshoz fordulni, ha memóriazavart, mozgászavarokat, zsibbadást, fülzúgást tapasztalunk. Erőteljes fájdalom, visszatérő fejfájás, szédülés, eszméletvesztés is jelezhet neurológiai problémát. A hallás, a látás, a tapintás, a hideg és melegérzés zavara is utalhat neurológiai betegségre. 

A neurológiai vizsgálat

A jó neurológus már az idő alatt is rengeteg információra szert tesz, amíg fogadja a pácienst, bemutatkoznak egymásnak, és a vizsgálóhelyiségbe vezeti őt. Látja a páciens mozgását, hallja a beszédét, látja, hogy mennyire tudja megtartani az egyensúlyát és látja az arcizmok működését, a pupillát, a szemmozgások összerendezettségét. Természetesen ezeket célzott vizsgálattal is feltérképezi pár perc múlva, de ez előtt még fontos dolga van. Beszélget a beteggel, vagyis felveszi az anamnézist. Kérdez az előzetes betegségekről, műtétekről, beavatkozásokról, esetleges balesetekről, gyógyszerszedésről, gyógyszerallergiáról. A panaszokról, arról, hogy mióta, és milyen élethelyzetben észleli azokat. A betegségekről, amelyek a családban halmozottan előfordultak. A páciens életmódjáról, körülményeiről. Csak ezután következik a fizikai vizsgálat, melynek fontos szerepe, hogy feltérképezze az idegrendszer működési hibáit. Az orvos látszólag furcsa dolgokra kéri a beteget: emelje fel a kezét vízszintesen, lépkedjen csukott szemmel. Végigsimít bizonyos bőrfelületeket, hogy a páciens érzi-e, suttog, hogy jól hall-e. Megfigyeli a szemmozgásokat, majd reflexkalapáccsal ráüt a térd illetve a könyök bizonyos pontjaira.

A diagnózis

Az anamnézis és a fizikai vizsgálat rengeteget elmond, de a neurológus kérhet további kiegészítő vizsgálatokat is. Ilyen a vér- és vizeletvizsgálat, CT, röntgen, MRI, vagy más képalkotó vizsgálatok. Az összes lelet birtokában kezdi meg a kezelést, melynek során a páciens és a családtagok együttműködésére épít.