Ha artikulációs terápiára van szükség, akkor elmondható, hogy az egyén beszédének tisztasága eltér az adott közösség normáitól. Az, hogy ez az eltérés milyen okokra vezethető vissza, nagyon sokrétű lehet.  Az alábbi szintek megfelelő működése szükséges ahhoz, hogy a közölni kívánt tartalom helyesen valósuljon meg:

• bemeneti jel adekvát feldolgozása
• gondolati szint: szókincs, absztrakt információk tárja
• fonetikai tervezés szintje: a beszédszervek helyes mozgása
• motoros programozás: az adott hang kialakításához a megfelelő izmok kiválasztása
• kivitelezés: maga a közlés, a beszédszervek működésbe jönnek

Ha ezek közül bárhol eltérés van az elvárt működéstől, artikulációs problémát, pöszeséget észlelhetünk. Azonban mivel több alapprobléma vezethet kiejtési problémához, a terápia megkezdése előtt nagyon fontos elkülönítenünk a puszta artikulációs zavart más problémáktól. Ilyen például az afázia, az apraxia (akaratlagos mozgások tervezési zavara), a hallássérülés, az értelmi fogyatékosság vagy a specifikus nyelvi zavar.

Így mielőtt megkezdjük a kezelést, fel kell tárnunk az összes tünetet s az összes információt meg kell szereznünk a gyermekről, amit csak tudunk. A szakember a szülői beszámoló segítségével feltérképezi az érintett hangokat, illetve megfigyeli a gyermeket spontán társalgási helyzetben.

Megfigyelési szempontok:

• a beszéd mennyire érthető
• folyamatos beszédhasználat vagy egyszavas válaszok a jellemzőek
• kiejtés jellemzői
• beszédállapot jellemzői (légzés, dallam, tempó, stb.)
• beszélgetőtárs reakciója a beszédhibára, a gyermek reakciója a társ reakciójára

A hangképzést három helyzetben figyeljük meg: spontán megnevezéssel, utánmondással és izolált hangkiejtéssel. Emellett vizsgáljuk a spontán társalgást, a fonológiai profilt a beszédszerveket a beszédszervek működését és az hallás épségét. Néha szükség van egyéb, kiegészítő vizsgálatokra, melyek szükségességét a logopédus a már elvégzett vizsgálatok eredménye alapján határoz meg. Ha úgy ítéli, hogy az adatok még nem elegendőek a diagnózis felállításához, meghatározhat olyan vizsgálatokat, melyek segítenek a pontos diagnózis felállításában (például intelligenciavizsgálat).