Diszlexia veszélyeztetettség vizsgálata

A diszlexia (olvasás zavara) olyan részképességzavar, amely a nyelvvel, azon belül a beszéddel, az olvasástanulással függ össze. Jelei már az iskoláskor előtt megmutatkozhatnak - még akkor is, amikor a gyermek még nem tud írni vagy olvasni. Az olvasás és írás elsajátításához szükséges képességek fejlődése már óvodáskorban elkezdődik. A korai felismerés lehetőséget ad a megelőzésre, illetve a célzott fejlesztés mihamarabbi megkezdésére, így elkerülhetők a diszlexia következményeként gyakran megjelenő iskolai kudarcok, tanulási problémák, önbizalomvesztés, visszahúzódás vagy magatartásbeli zavarok.

Az óvodáskorban megfigyelhető diszlexia veszélyeztetettségre utaló tünetek közé tartozik

• késői vagy elhúzódó beszédfejlődés,
• beszédzavarok,
• szerialitás,
• auditív differenciálás elmaradása,
• lassabb mozgásfejlődés,
• finommotorika,
• nagymozgásban tapasztalható elmaradások,
• ritmusérzék zavara mind a mozgásban, mind a beszédben.

Figyelmeztető jel lehet a térbeli és időbeli tájékozódás nehézsége, a bizonytalan kézdominancia (például ha a gyermek váltogatja a kezét rajzolás vagy evés közben), a szegényes szókincs, a szótalálási problémák, valamint a rövid távú emlékezet gyengesége. Emellett árulkodó lehet, ha a gyermek nem érdeklődik a mesék vagy versek iránt. Ezek mind kulcsszerepet játszanak az olvasáshoz és íráshoz szükséges alapképességek megalapozásában.

A felsorolt jelek önmagukban nem jelentik biztosan, hogy a gyermek diszlexiás lesz, de ha több is fennáll közülük, az kockázatot jelent. A korai, célzott fejlesztés nemcsak a tanulási nehézségek csökkentésében segíthet, hanem abban is, hogy a gyermek sikerélményekkel, megerősödött önbizalommal kezdje meg az iskolai életet.

A diszlexia veszélyeztetettség vizsgálata többféle készség és képesség feltérképezésére irányul, többek között a beszéd és nyelvi állapotra, hallási differenciálásra, gondolkodási képességekre, emlékezetre, térbeli és időbeli tájékozódásra, dominanciára, vizuális észlelésre.