A diszgráfia olyan tanulási zavar, amely két fő területen jelentkezik: egyrészt az írás kivitelezése nehézkes a gyermek számára (például lassan, görcsösen ír, nehezen olvasható a kézírása), másrészt gondot okoznak számára a helyesírási szabályok alkalmazása.

A diszortográfia specifikus helyesírási zavar, amely során a gyermek helyesírása életkorához képest jelentősen elmarad, és oka nem magyarázható érzékszervi vagy intellektuális problémákkal.

A diszgráfiával küzdő tanulók fejlesztésének célja, hogy elérjék az osztályfokuknak megfelelő íráskészséget, és az írást képesek legyenek a kommunikáció egyik eszközeként használni – akár tanulás és ismeretszerzés, akár társas kapcsolatok kialakítása során.

Ennek eléréséhez több fejlesztési területre kell figyelmet fordítani. Elsődlegesen fontos a mozgáskoordináció fejlesztése, különösen a kéz finommozgásaira, azaz a manipulációs mozgásokra koncentrálva. Fontos a kéz izmainak az erősítése. Ugyanilyen lényeges a testséma tudatosítása, vagyis, hogy a gyermek biztonsággal tudja érzékelni és irányítani saját testét.

Az írás szempontjából kiemelt jelentőségű a vizuomotoros koordináció fejlesztése, vagyis annak gyakorlása, hogyan tudja a gyermek a látottakat pontosan kézmozdulatokká alakítani. Ezzel párhuzamosan szükséges az írásmozgás alapformáinak begyakorlása is: ez történhet például ráírással, másolással, illetve önálló írással, különféle technikák alkalmazásával.

Helytelen betűírás esetén sokszor szükséges újratanítani egy-egy betű írását, sőt, a betűkapcsolásokat is.

A fejlesztés során törekedni kell arra, hogy az írás tempója, nyomáserőssége és ritmusa egyensúlyba kerüljön – se túl gyors, se túl lassú, se túl görcsös, se túl laza ne legyen. Végül, de nem utolsósorban fontos cél, hogy a tanuló megtapasztalja a sikerélményt, hiszen ez alapvető a motiváció fenntartásához és a pozitív énkép kialakulásához.