FÜL-ORR-GÉGÉSZET

A fül-orr-gégészet a felső légutak (szájüreg, orrüreg, orrmelléküregek, gége, garat), a hallószerv (külső fül, belső fül, középfül), a nyaki régió és az egyensúlyszerv megbetegedéseivel foglalkozó orvosi tudományág. A TritonLife fül-orr-gégészeti magánrendelésén elérhető szakorvosi vizsgálatok és beavatkozások korszerű eljárásokkal segítenek megszabadulni a makacs tünetektől.

A fül-orr-gégészet alapjai

A fül-orr-gégész szakorvos feladata rendkívül összetett, hol allergológiai problémákkal találkozik, hol sebészeti megoldást kell alkalmaznia, hol életmódváltásra kell sarkallnia a pácienst. 

Életünk során nagyon sokan találkozhatunk valamilyen fül-orr-gégészeti megbetegedéssel, tünettel, tünetegyüttessel (eldugult orr, horkolás, visszatérő torokgyulladás, fájdalommal járó nyelés, örök kialvatlanság, eltorzult beszédhang stb.). Ezek közül akár több is jelentkezhet már gyerekkorban, de gyakoriak a későbbi életszakaszok során is.

Fül-orr-gégészeti panaszok

Az alábbi esetekben javasolt felkeresni fül-orr-gégészet magánrendelésünket:

• felsőlégúti megbetegedés, fülfájás, megfázásos tünetek,
• hosszabb ideje fennálló orrdugulás, orrváladékozás,
• elhúzódó rekedtség, illetve gyakori/tartós köhögés,
• heveny, illetve idült gyulladások az orr, garat és gége területén,
• nem múló halláscsökkenés, szédülés vagy fülzúgás,
• hangképzési problémák,
• gyakori és intenzív középfülgyulladás,
• torok- és orrmandulával összefüggő panaszok,
• nyaki nyirokcsomók jelentős növekedése,
• nyelési zavarok, folyamatos gombócérzés,
• minden előjel (például fertőzés vagy megfázás) nélkül duzzanat az arcon vagy a nyakon,
• allergiás panaszok, tüsszögés,
• visszatérő és gyakori heves orrvérzés,
• horkolás, alvási légzéskimaradás, alvászavar.

Fül-orr-gégészeti vizsgálat

A szakorvosi vizsgálaton az anamnézisfelvételt követően endoszkópos fül-orr-gégészeti vizsgálatra, hallásvizsgálatra, a fülzúgás kivizsgálására, szédülésdiagnosztikára, illetve a horkolás, éjszakai légzéskimaradás kivizsgálására is sor kerülhet.

Füldugulás és egyéb kisebb problémák kezelését (például fülmosás) akár egyből el is végezhetik.

Indokolt esetben képalkotó diagnosztikai vizsgálatokra (például röntgenfelvétel az orrmelléküregekről, vagy MR-vizsgálat a belsőfülről) is szükség van.

Ami a szájüreget illeti, a torokmandulák, a garat, illetve a gége mozgásának megtekintése után szükség esetén váladékot vesznek. A nyirokcsomókat tapintással vizsgálják.

Gyakori fülbetegségek: fülzúgástól a középfülgyulladásig

Fülzúgás: Igen gyakori jelenség, időszakosan szinte bárki találkozhat vele, mégis ritka, hogy szakorvoshoz fordulunk ezzel a problémával. A panasz (amikor egyszerű hallási érzések vannak, ám ezek nem hozhatók kapcsolatba külső hangforrással) mögött akár komolyabb megbetegedések is húzódhatnak.

Amennyiben a fülzúgás rendszeressé, elhúzódóvá, zavaróvá válik, érdemes szakorvoshoz fordulni, hiszen akár agyi érelmeszesedés, fertőzés, vagy a pajzsmirigy működésével kapcsolatos gondok is állhatnak a háttérben. Szükség lehet audiológiai vizsgálatra is, hogy a fülzúgás erősségét és frekvenciáját meghatározzák.

Fülcsengés: Zömében az idősebb korosztályt érinti ez a (fülzúgáshoz igencsak hasonló) tünet. Hátterében leggyakrabban magas vérnyomás, cukorbetegség, belső szervi elváltozások, illetve a belső fül, a hallóideg gyulladása, de egyes gyógyszerek mellékhatásai is húzódhatnak. Panasz esetén érdemes minél hamarabb szakorvoshoz fordulni, hiszen a fülcsengés csak abban az esetben múlik el, ha az alapproblémát is kezelik.

Fülzsírdugó (füldugulás): A hallójáratban fülzsír termelődik, amely olyan feladatokat tölt be, mint például a külső hallójárat bőrének megóvása (baktériumoktól, gombáktól, valamint a kiszáradástól).

Amennyiben a fülzsír eldugítja a külső hallójáratot, halláscsökkenést, fülfájást, fülzúgást, viszketést, szédülést tapasztalhatunk, sőt hallójárat-gyulladásra is hajlamosíthat. Idősebb korban a fülzsír szárazabbá válhat, így a kor előrehaladtával viszonylag gyakrabban jelentkezhetnek a panaszok.

Bármely életszakaszban is járunk, minden esetben kérjük szakorvos segítségét, ugyanis ha ujjal vagy bármely más eszközzel megpróbáljuk kitisztítani a fület, akár nagyobb problémákat is előidézhetünk!

Hallójárat-gyulladás: Gyakori betegségnek számít a nyári hónapokban, amikor fürdőzés során víz kerül a hallójáratba. A víz által feláztatott bőr és a fülzsír ideális közeget teremt a különböző gombák és baktériumok megtelepedésének, szaporodásának.

A fájdalommal, a fül érzékenységével, váladékozással és hallásromlással járó betegséggel is forduljon bizalommal szakorvosainkhoz! A gyógyulás alapja a hallójárat szakszerű kitisztítása, indokolt esetben pedig antibiotikumos fülcseppet, kenőcsöt is felír az orvos. Így jelentősen lerövidülhet a gyógyulás.

Középfülgyulladás (akut vagy krónikus): Főként a gyerekeket érintő betegség, olyan kellemetlen tünetekkel, mint például a fül érzékennyé válása, hurutos/gennyes váladék megjelenése, és a dobhártya fájdalmas feszülése.

A gyulladásos probléma kapcsolatban állhat valamilyen ételallergiával, -intoleranciával, így ezeket is érdemes kizárni a vizsgálatok során. Sőt, az sem ritka, hogy a középfülgyulladás a mandulagyulladás velejárójaként jelenik meg.

Az orr és az orrmelléküregek betegségei: Diagnosztika és kezelési módok

Orrgaratfolyás: Az orr, a garat és a légutak falainak bélésében váladékot termel a szervezetünk. Orrgaratfolyásnak nevezzük az orrüregből vagy az orrmelléküregekből a garatba lefolyó váladékot. Fontos funkciója, hogy segítsen elkapni és legyőzni a szervezetbe jutó vírusokat, baktériumokat, mielőtt fertőzéshez vezetnének.

Gyakori tünetként tapasztalhatjuk (orrfolyásként vagy orrgaratfolyásként), amikor megfázással, fertőzésekkel, illetve allergiával küzdünk. A sokszor kellemetlen tünetek (akár torokfájással és/vagy köhögéssel kísérve) enyhítésében különböző gyógyszerek és otthoni gyógymódok is segíthetnek.

Egyes esetekben krónikus köhögés, tartós probléma is kialakulhat. Az orrgaratfolyás okainak feltárása érdekében a szakorvosok orrüreg-endoszkópiát, allergiateszteket, valamint képalkotó diagnosztikai eljárásokat javasolhat.

A kezelés módja a kiváltó októl függ, felírhatnak például antihisztaminokat, dekongesztánsokat (orrdugulást megszüntető készítményeket), orrspray-ket, leukotrién receptor-antagonistákat (a tüdő légútjainak beszűkülése és duzzadása ellen), illetve allergiás terápiát.

Arcüreggyulladás (orrmelléküreg-gyulladás): Gyakori fül-orr-gégészeti megbetegedés, gyermek- és felnőttkorban egyaránt sokak körében előfordul. Vírus, baktérium vagy gomba is okozhatja a kialakulását.

Eleinte a nátha szokásos tüneteit lehet tapasztalni, aztán elzáródnak az arcüregek és felgyülemlik a termelődő folyadék. Sok esetben párosul fejfájással.

Az arcüreggyulladást a tünetek és a kórtörténet alapján diagnosztizálja a szakorvos. Adott esetben endoszkópot is alkalmazhat, hogy belenézzen az orrba. Sőt, speciális vizsgálatokat is végezhet (például orrspirális endoszkópia, orrtamponok, képalkotó diagnosztikai eljárások, allergiavizsgálat, biopszia).

Az orrmelléküreg-gyulladás kezelésére többféle lehetőség is van, annak függvényében, hogy mennyi ideje állnak fenn a tünetek és azok milyen jellegűek. A fül-orr-gégész felírhat antibiotikumokat, dekongesztánsokat (orrdugulást megszüntető készítményeket), intranazális szteroid spray-ket.

Ha krónikus arcüreggyulladásról beszélünk, olyan kezelések is szóba kerülhetnek, mint a helyi antihisztamin spray-k vagy szájon át szedhető tabletták, a leukotrién receptor-antagonisták (a tüdő légútjainak beszűkülése és duzzadása ellen), illetve műtétek (a strukturális problémák, polipok vagy gombás fertőzések kezelésére). Megfelelő gyógykezelés mellett az arcüreggyulladás szövődménymentesen gyógyítható.

Orrsövényferdülés: Vannak, akik orrsövényferdüléssel születnek, és olyanok is, akiknél valamilyen orrsérülés vezet a probléma kialakulásához. De mi is az az orrsövény? Az orrlégzésben és az általános egészségünkben is fontos szerepet tölt be, és az orr középső részében lévő porcszövet és csontok összekapcsolódásából tevődik össze. Az orrsövényferdülés légzési és alvási nehézségekhez, orrduguláshoz, fejfájáshoz vezet, a beszéd pedig jellegzetes színezetet kaphat.

A szakorvos az anamnézisfelvétel után orrspekulummal vizsgálja a páciens orrát, ellenőrzi az orrsövényt és az orr járatainak méretét, az orr belsejét pedig erős fénnyel tudja vizsgálni. Esetenként dekongesztáló spray (orrdugulást megszüntető készítmény) fújása előtt és után is vizsgálja az orrszöveteket.

A kezelés az orrsövényferdülés és az azzal járó tünetek súlyosságán múlik, történhet konzervatív és műtéti úton is. Előbbi esetén a nyálkahártya-duzzanatot kell csökkenteni (dekongesztánsokkal, antihisztaminokkal, szteroidos orrspray-kkel, orrcseppekkel, illetve orröblítéssel).

Ha súlyosabb orrsövényferdüléssel állunk szemben, sebészeti korrekciót vagy orrplasztikai beavatkozást javasolhat a szakorvos, amely során visszaállítják az orrsövényt az eredeti helyzetébe.

Előfordulhat, hogy az orrsövényferdülés mellett orrmelléküreg-gyulladással (arcüreggyulladással) is küzd a páciens, ebben az esetben endoszkópos sinusműtétre is javaslatot tehetnek az orvosok, amely a sinusok (melléküregek) tisztításából és szükség esetén az orrsövény korrekciójából áll.

Gégebetegségek és hangképzési zavarok: A hangvesztéstől a daganatokig

Gégegyulladás: A gége a hangképzésben és a levegő szűrésében játszik fontos szerepet, gyulladása gyakori légúti betegségnek számít. Történhet túlzott használat, irritáció vagy fertőzés miatt egyaránt. A gégegyulladás eleinte (változó mértékű) rekedtséggel és köhögési ingerrel jelentkezik, majd gégetájéki fájdalom is megjelenhet. A gégegyulladás akár teljes hangvesztést is előidézhet.

A fül-orr-gégész szakorvos néhány kiegészítő vizsgálattal tudja meghatározni, hogy gégegyulladással küzd-e a páciens (bakteriológiai tenyésztés, endoszkópos vizsgálat, biopszia, allergia-vizsgálat).

Az akut gégegyulladásból való felépülést akkor tudjuk a legjobban megtámogatni, ha pihentetjük a hangunkat és sok-sok folyadékot fogyasztunk. Ha azonban krónikus gégegyulladással küzdünk, súlyosság függvényében változhat, hogy mely kezelési móddal érhető el a gyógyulás. A betegség kezelésére javasolt gyógyszerek lehetnek: antibiotikumok, gombaellenes szerek, kortikoszteroidok (a duzzanat és a gyulladás csökkentését segítik), fájdalomcsillapítók, nyugtatók és köhögéscsillapítók.

Gégedaganat: A gégerák a gége sejtjeiben (gyakran a hangszalagokon) kezdődő rosszindulatú daganatos megbetegedés, amely az egészségügyi és életminőségbeli következményei miatt sok esetben hosszabb távú kezelést igényel. A gége egyrészt a hangképzésben és a légzésben, másrészt pedig a táplálék és a folyadék nyelőcsőbe való irányításában is lényeges szerepet játszik.

A korai diagnózis fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. A diagnosztikai eljárások közé sorolhatjuk a fizikális és a laringoszkópos vizsgálatot, a biopsziát, valamint a különböző képalkotó eljárásokat (CT, PET-CT, MR).

A hatékony kezelési módszerek megválasztása természetesen javíthatják a prognózist, de a gyógyulás útja nem kevés kihívást okoz az érintett páciensnek és hozzátartozóinak. A kezelési módok között fontos megemlíteni a műtéteket (köztük a hangmegőrző műtétet), a sugárterápiát, a kemoterápiát, illetve a célzott terápiát és immunterápiát.

A prevenció kapcsán érdemes kitérni a rendszeres orvosi vizsgálatokon való részvételre, és a korai tünetek észlelésére (például nyelési nehézségek, tartós rekedtség, elhúzódó torokfájás, légzési problémák, hirtelen jelentkező fulladásérzet).