Mandulagyulladás: miről ismerhető fel, és hogyan kezeljük hatékonyan?

A hideg időszakban gyakori a torokban és az orrgaratban elhelyezkedő mandulák gyulladása, amelynek gyors belobbanással járó, akut és elhúzódó, krónikus formái léteznek. Jellemzően a gyermekeket és fiatal felnőtteket érintő, baktériumok vagy vírusok okozta cseppfertőzéssel (köhögéssel és/vagy tüsszentéssel) terjedő felső légúti betegség.

Tünetek: mikor forduljunk orvoshoz?

A mandulagyulladás fő tünete a nyelésre erősödő torokfájdalom, amely gyakran a fülbe sugárzik. Kisgyermekek esetében jellemző, hogy torokfájásra nem panaszkodnak, de az ételt elutasítják. A mandulagyulladást hőemelkedés, láz, nyelési nehézség, nyelési fájdalom, orrdugulás és/vagy orrfolyás, tüsszögés, köhögés, rossz közérzet, kellemetlen szagú lehelet, fejfájás, étvágytalanság, hányinger és hányás is kísérheti. A garat hátsó falán vörös duzzanatok, olykor kis fehér foltok láthatók, a mandulák lényegesen megnagyobbodnak és erezetté válnak. Jellemző a nyaki nyirokcsomók megduzzadása és érzékenysége is.

A fenti tünetek esetén szükséges háziorvoshoz/házi gyermekorvoshoz vagy fül-orr-gégész szakorvoshoz fordulni, különösen láz esetén. A mandulagyulladás tünetei általában egy hét alatt fokozatosan enyhülnek, amennyiben azonban ezen időn túl sem javulnak vagy fokozódnak, esetleg újabb tünetek (például végtagfájdalom, sárga vagy zöldes köpetürítés) jelennek meg, mindenképp javasolt a szakorvosi vizsgálat és kezelés az esetleges későbbi szövődmények (például mandulatályog képződése, reumás láz, legyengült immunrendszerű betegek esetén vérmérgezés) megelőzése érdekében. Figyelmeztető tünet lehet, ha a beteg már folyadékot sem tudja lenyelni, egyik oldalra lokalizálódik a csillapíthatatlan fájdalma vagy kiszáradás fenyeget (magas láz mellett nem megfelelő mennyiségű folyadékbevitel, különösen kisgyermekkorban).

Mandulagyulladás speciális formái és kezelésük

Mivel a baktériumok, illetve a vírusok okozta mandulagyulladást más-más módon kell kezelni, a pontos diagnózis felállítását az úgynevezett differenciáló tünetek segítik.

A virális eredetű mandulagyulladás sokkal gyakoribb. Ebben az esetben a torok és a mandulák fájdalmasak, vörösek és duzzadtak. Előrehaladott, illetve speciális vírusok (citomegalovírus, Epstein-Barr vírus) okozta gyulladás esetén a mandulákon összefüggő lepedékréteg alakul ki.

Bakteriális (tüszős) mandulagyulladás esetén az általános tünetek mellett a mandulákon kis fehér vagy sárgás foltok is láthatók, valamint a betegnek napokig elhúzódó, magas láza van. A tüszős mandulagyulladásra utaló tünetek fennállása esetén mielőbb javasolt a fül-orr-gégészeti vizsgálat, melynek során a fizikális vizsgálatot követően a szakorvos steril pálca segítségével mintát vesz a torokváladékból, amelyet gyorsteszttel megvizsgál, vagy mikrobiológiai vizsgálatra küld. Utóbbi eredménye alapján dönthető el, hogy milyen gyógyszer lesz hatékony a fertőzés kezelésére (tüneti kezelés vagy tüneti kezelés és antibiotikum terápia). Laboratóriumi és képalkotó vizsgálatokra akkor van csak szükség, ha szövődmény gyanúja merül fel.

A mandulagyulladás által kiváltott panaszok a gyógyszertárakban vény nélkül kapható fájdalom- és/vagy lázcsillapítókkal csökkenthetők. Ajánlott a bőséges folyadékfogyasztás, a C- és D-vitamin szedése, a torokfertőtlenítővel (például Corsodyl, Tantum Verde, Septofort, Mebucain) történő öblögetés (gargarizálás), a szoba párásítása és a pihenés. Kerülendő a nyálkahártyát irritáló erősen fűszerezett, túl meleg vagy túl hideg ételek, italok fogyasztása. Bakteriális fertőzés esetén a szakorvos vényköteles, célzott (a kitenyészett baktérium esetén hatékony) antibiotikumot ír fel, amelyet az előírt adagban és ideig kell szedni. Az antibiotikum szedését nem szabad abbahagyni az elrendelt idő előtt, mert ez esetben a kórokozó ellenállóvá (rezisztenssé) válhat a szedett gyógyszer hatóanyagával szemben, és újra elszaporodhat a szervezetben. Vírus okozta mandulagyulladás esetén nincs szükség antibiotikumra, mivel az nem képes elpusztítani azokat. A mandulák műtéti úton történő eltávolítása csak akkor indokolt, ha a fertőzés évente legalább négy-öt alkalommal megismétlődik (krónikus mandulagyulladás), mandulatályog alakul ki vagy a többször visszatérő mandulagyulladás következtében fokozott a másodlagos betegség (például ízületi, szív- vagy vesebetegség, ekcéma) kialakulásának a kockázata.

Meddig fertőz a mandulagyulladás?

Mivel a mandulagyulladást okozó baktériumok és vírusok cseppfertőzéssel, vagyis köhögéssel, tüsszentéssel, a beszéd/nevetés során a levegőbe került váladékcseppek útján terjednek, a beteg a tünetek fennállása idején fertőz. Amennyiben nem lép fel szövődmény, a mandulagyulladás 7-10 nap alatt magától, illetve indokolt esetben, bakteriális eredet esetén alkalmazott antibiotikus kezelés hatására tünetmentesen meggyógyul.

A mandulagyulladás megelőzése

Az általában a nyálkahártyán elhelyezkedő nyiroktüsző halmazoknak, vagyis a manduláknak az immunrendszer részét képezve jelentős szerepük van a felső légúti fertőzéseket kiváltó baktériumok és vírusok elleni küzdelemben. A mandulagyulladás megelőzésének a legfőbb módja tehát az immunrendszer egészségének megőrzése, melyhez elengedhetetlen az egészséges táplálkozás (kiegyensúlyozott, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag étrend, megfelelő folyadékbevitel), a rendszeres testmozgás (lehetőség szerint a szabadban), a higiénés szabályok betartása (gyakori kézfertőtlenítés, légúti etikett, járványos időszakban maszkviselés), a rendszeres szellőztetés otthon, illetve a munkahelyen, valamint a megfelelő szájhigiéné és a rendszeres fogorvosi ellenőrzés. A kisgyermekek és az idős emberek szervezete még vagy már kevésbé képes védekezni a fertőzéseket kiváltó kórokozókkal szemben, a várandósoknak pedig különösen ügyelniük kell az infekciók megelőzésére is, ezért számukra javasolt a felső légúti megbetegedésben szenvedő rokonokkal és ismerősökkel való találkozás mellőzése.