Számos bajt segít megelőzni az ultrahang csecsemőknél
Csecsemőkorban az ultrahang az elsődleges diagnosztikai eszköz, hiszen nem jár sugárterheléssel, melyre ez a korosztály rendkívül érzékeny. Ma Magyarországon elsődleges szűrési módot jelent a koponya, a has és a csípő ultrahangvizsgálata ebben a korban, és bár ezek nem kötelező, de erősen javasolt szűrővizsgálati elemeknek számítanak. A csecsemőultrahang legfontosabb tudnivalóiról dr. Karádi Zoltán gyermekgyógyászt, gyermekradiológust kérdeztük, aki több évtizedes tapasztalattal rendelkezik ezen a területen.
– Újszülött és csecsemőkorban számos olyan betegség van, amely kevés tünetet ad, tünetszegényen indul, vagy nem specifikus tünettel jár, és ezeknek a betegségeknek a diagnosztizálására kitűnően használható az ultrahang. Emellett szűrővizsgálatra szintén ezt a technikát alkalmazzuk az egészségesnek gondolt babák esetében is – mondja dr. Karádi Zoltán, aki az ultrahangvizsgálat számos előnyéről tesz említést.
A baba komfortérzetét segítve zajlik a vizsgálat
– A CT- és az MR-vizsgálattal ellentétben itt nem kell mozdulatlannak lennie a babának, illetve kevésbé befolyásolja a képminőséget, ha nincs teljes mozdulatlanság. Természetesen a nagyobb nyugtalanság képminőség-romláshoz vezethet, így a szülők és mi is mindent megteszünk, hogy vizsgálat közben ne sírjon, ne fázzon a baba. A magunk részéről megpróbálunk olyan csendes, nyugodt, lesötétített körülményeket biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy a baba maximális nyugalommal legyen, illetve meleg zselét használunk, hogy semmiképp se fázzon. Érkezés előtt érdemes megetetni a babát, de ezen kívül semmilyen különösebb előkészítést nem igényelnek ezek a vizsgálatok.
Ha egyszerre végzik mind a három ultrahangvizsgálatot (koponya, has, csípő), akkor is általában csupán negyed órát vesz igénybe, öltöztetéssel, előkészületekkel együtt. A szülőket minden esetben kérik, hogy vegyenek részt a vizsgálaton, érintsék meg a babát, simogassák, beszéljenek hozzá, énekeljenek neki, mert segíti a komfortérzetét, és így lehetővé teszi, hogy minél jobb képminőségű vizsgálatok szülessenek.
Mindeközben a szülők teljes körű felvilágosítást kapnak. Dr. Karádi Zoltán megerősíti, hogy bármilyen kérdést nyugodtan feltehetnek, mindenre megpróbálnak átfogóan válaszolni, hogy az ultrahanglabort minden fontos információval felvértezve hagyják el a szülők.
Mikor érdemes ultrahangvizsgálatra jelentkezni?
– Újszülött és korai csecsemőkorban a koponya és a hasi vizsgálat bármikor elvégezhető. A limitáció a kutacs mérete lehet a fejnél, hiszen azon keresztül nézünk be az agyba. Ha záródik a kutacs, ami akár néhány hónapos kortól előfordulhat, onnantól nehéz az agy vizsgálata. Ez általában a 8-10. hónapot követően jön létre, addig van esélyünk, hogy betekintsünk. A hasnál nincs ilyen jellegű limitáció.
– A csípő kapcsán pedig azt érdemes hangsúlyozni, hogy az első 6 hétben érési folyamaton megy át, és ha ezt megelőzően vizsgáljuk meg, akkor nagy eséllyel találkozhatunk azzal a helyzettel, hogy éretlennek találjuk a csípőt, pedig ha megvártuk volna a 6 hetet, akkor lehet, hogy semmi teendőnk nem lenne. Tehát az éretlen csípő képe indokolatlan korai kezelést eredményezhet, ezért ezt az időtartamot figyelembe szoktuk venni. Mivel a vizsgálatnak van annyi flexibilitása, hogy a koponyával és a hassal is tudunk várni 6 hetet, azt szoktuk javasolni, hogy ennek elteltével jelentkezzenek a szülők.
A korai felismerés fontossága
A tünetszegényen induló vagy nem specifikus tünettel járó betegségek miatt roppant fontos, hogy idejekorán felismerjük, elcsípjük a problémákat, hiszen akkor még olyan stádiumban kezelhetőek, amikor nem hagynak maguk mögött visszafordíthatatlan szövődményeket, amelyek a későbbiekben akár egy-egy szerv működésére végzetesek is lehetnek.
Hasi ultrahang
– Itt olyan vesetágulatokra, -szűkületekre, eltérésekre kell például gondolnunk, amelyeket ha a későbbiekben ismerünk fel, akkor inkább csak futunk a problémák után. Ha azonban korán diagnosztizáljuk, és konzervatív vagy műtéti úton kezeljük a problémát, akkor egy életre megmenthető a vese működése, de ugyanígy említhetjük a máj- vagy epeúti rendellenességeket is, amiket szintén nagyon korán fel lehet ismerni. Emellett számos olyan probléma is létezik, amit a házi gyermekorvos vagy a védőnő szűr ki, legyen szó például refluxbetegségekről, elhúzódó sárgaságról, vagy éppen különböző sérvekről. Ezek mind korán diagnosztizálhatók ultrahang segítségével.
Csípőultrahang
– A másik fontos csapásirány a csípőrendellenesség kiszűrése, a csípődiszpláziák, a csípőficamot megelőző állapotok diagnosztikája. Egyéves kor körül, amikor feláll és elkezd sétálni a csípődiszpláziás vagy -ficamos gyermek, akkor biceg, sántít, végtaghosszkülönbséget figyelhetünk meg nála, és ekkor már késő, hogy kezeljük a problémát.
A korai csecsemőkori csípőultrahangnak tehát hatalmas szerepe van, mivel ennek segítségével láthatjuk azokat a korai szögeltéréseket a csípőízületi vápában, amelyeket ha pontos szögekkel jellemzünk, akkor megállapítható, hogy a gyermeknek van-e hajlama erre a betegségre. Eltérés esetén ortopéd szakorvoshoz irányítjuk tovább, aki terpeszpelenkával vagy Pavlik-kengyellel, konzervatív módon kezelve korrigálja a bajt.
A méhen belüli vizsgálat nem váltja ki a csecsemőkori ultrahangot
– Nem ritkán fordul elő, hogy a születés előtti lelet teljesen negatív volt, tehát a szülész-nőgyógyász szakorvos méhen belül nem talált semmit a babánál, újszülött-, illetve csecsemőkorban mégis eltérést látunk.
Bizony van haszna az ultrahangnak akkor is, ha méhen belül nem találnak semmit, hiszen ekkor még bizonyos szervek működése nem mutatja a későbbi aktivitást! És adott eltérések csak akkor láthatóak, ha megszületik a baba, átrendeződik a keringés, és a szervek teljes kapacitáson kezdenek el működni.
Születés közben, ahogy a baba átér a szülőcsatornán, különböző hatások – akár fertőzések is – érhetik, számos olyan faktor van, ami a máj vagy a vese működését megrendítheti, vagy például vérzést okozhat az agyban – hangsúlyozza dr. Karádi Zoltán, akit végül, de nem utolsósorban arról kérdeztünk, hogy milyen esetben javasolt megismételni az ultrahangvizsgálatot.
Differenciáldiagnosztika, a terápiák hatékonyságának ellenőrzése
– Az ultrahangvizsgálat ismétlésének szerepe lehet például a csípődiszpláziák esetében, hogy megítéljük, mennyire hatékony a kezelés, a terpeszpelenka vagy a Pavlik-kengyel hatására jelentkezik-e javulás. Fontos példa még az ismétlődő vizsgálatok kapcsán a mellékvesevérzés és a mellékvese neuroblastoma azonosítása, elkülönítése.
Előbbi nagyon gyakori, hiszen a születéssel járó stressz hatására könnyen bevérzik a mellékvese, és ezt nagyon nehéz – csupán a legelső vizsgálat segítségével – elhatárolni az egyik leggyakoribb gyermekkori, veleszületett daganattól, a neuroblastomától. Az elváltozás mérete, annak időbeli változása nagyon fontos differenciáldiagnosztikai szerephez jut. A vérzések szép lassan csökkennek, míg a neuroblastomák növekedhetnek, vagy áttéteket okozhatnak a májban.
Összességében pedig azt is elmondhatjuk, hogy minden esetben elsődleges szerepet kap az ultrahang, amikor a klinikus indokoltnak tartja, hogy egy adott terápia hatékonyságát leellenőrizzük.