Sportsérülések kezelése gyógytornász segítségével

A sportsérülések gyógyítása igazi csapatmunka a páciens, az orvos és a gyógytornász között, ahol mindegyik csapattag egyenrangú, és mindenkinek a munkájára szükség van ahhoz, hogy a beteg gondtalanul térjen vissza a sport világába. Leggyakrabban boka- és térdsérülések fordulnak elő, így többek között ezekről mesél most Szőke Szabina gyógytornász.

Sportsérülések kezelése | TritonLife

Bár minden sérülés más és más, vannak olyan sportok, amelyek viszonylag tipikus sérülések kockázatát rejtik. Ilyen például a síelés, ami túlnyomórészt térdsérüléseket okozhat. A páciensek nagy számban mesélnek arról, hogy esésnél nem oldott le a síléc, és megcsavarodott a térdük. Mivel a térdnél kismértékű a rotáció, megfeszül a keresztszalag, és szalagszakadás, illetve porcsérülés alakul ki.

Ezzel szemben a boka szabad ízületnek számít, tehát nagy mozgásokra képes, ám ebből fakadóan  gyakran fordul elő bokaficam. A kézilabda esetében például – a hirtelen irányváltások miatt – térd- és bokasérülések egyaránt történnek. Természetesen a vállsérüléseket sem szabad kihagyni ebből a felsorolásból, éppen a labdasportok kontextusában.

Pihentetés után jöhet a gyógytorna

– A gyógytornászi állapotfelmérést megelőzi egy orvosi vizsgálat, és általában képalkotó diagnosztikára is szükség van. Elsődlegesen a röntgent választják, de ha sikerült kizárni a csonttörést, MR-vizsgálatra is sor kerülhet, ha a szakorvos indokoltnak látja. A panaszok és a speciális teszteket is tartalmazó fizikai vizsgálat alapján is sok mindent meg lehet állapítani – fejti ki Szőke Szabina, a TritonLife Duna Magánkórház vezető gyógytornásza.

A páciensek tehát diagnózissal a kezükben érkeznek a gyógytornászhoz, általában a sérülés utáni néhány napos pihenő leteltével. Bokaficam esetén például pár napos pihentetés, jegelés, felpolcolás, és akár bokarögzítő használata is javasolt. A pihenő után már el is lehet kezdeni a gyógytornát.

Akár a műtét is elkerülhető

A sérülés után közvetlenül megkezdett kezelés aktív tornát és különböző manuális eljárásokat tartalmaz, amely fájdalommentesen zajlik. Kiegészítő terápiaként tape felhelyezésére is sor kerülhet, ami segít elvezetni az ödémát és csillapítani a fájdalmat, de nagyon sok módszer áll egy gyógytornász rendelkezésére, hogy egy sérülés után segítse a beteg visszatérését a mindennapokba. A konzervatív terápia sokszor elegendő, akár a műtét is elkerülhető vele. Ha azonban külső bokaszalag-szakadásról van szó, és hat hét gyógytorna után is vannak panaszai a páciensnek, szóba kerülhet a műtéti megoldás is.

– Sok bokasérülttel találkoztam az elmúlt években, és jó látni többek között azt is, hogy  bokainstabilitás esetén – megfelelően végzett gyógytornával – a műtét is elkerülhető. Sokszor úgy érkeznek hozzánk a páciensek, hogy az elmúlt években többször kiment a bokájuk, de nem igazán foglalkoztak vele. Konzervatív kezeléssel mégis teljesen fájdalommentessé tudjuk tenni.

Térdsérülések kezelése

– Térdproblémák esetén is mindig a konzervatív kezelést vetjük be először. Elkezdjük visszanyerni a mozgástartományt, izmot erősítünk, elérjük, hogy a járás, lépcsőzés és a hétköznapi önellátás terén ne ütközzön problémába a beteg – mondja a szakember, aki az aktív és passzív tornák közötti különbséget is ismerteti.

– Vannak aktív kezelések, amikor a beteg tevékenykedik, és vannak passzív eljárások, amikor a gyógytornász dolgozik az ízületekkel vagy a lágyrészek felett: simító mozgásokkal elvezetjük az ödémát, lazítjuk a feszes kötőszöveteket, fasciákat, vagy például óvatos ízületi mobilizációval segítjük visszanyerni a mozgástartományt.

Akinek lételeme a mozgás

– A sportsérülésekkel hozzánk fordulók első vagy második kérdése az szokott lenni, hogy mikor mehetnek vissza sportolni? Tény, hogy aki napi szinten sportol, és lételeme a mozgás, az igényli, hogy mihamarabb visszatérhessen a normál kerékvágásba.

– Mivel nincs két ugyanolyan sérülés vagy szöveti gyógyulás, nem mindegy a sportolás vagy  versenyzés szintje, a beteg életkora, így nem tudjuk előre megmondani a sporthoz való visszatérés pontos dátumát. A nemzetközi szakirodalmi ajánlást követve építjük fel a rehabilitációt, amelyből nagyjából tudunk következtetni a gyógyulás várható idejére, azonban a visszatérés időpontját mindig a szakorvos határozza meg. Gyógytornászként ajánlást tudunk tenni, megvizsgáljuk a visszatéréshez szükséges feltételeket, a szakorvossal tudunk konzultálni a beteg állapotáról, illetve alternatívákat javaslunk – hangsúlyozza Szőke Szabina, aki végül hozzáteszi: idővel a rehabilitációban a sportspecifikus feladatok kapják a legnagyobb hangsúlyt, hogy felkészítsük az adott sporttevékenységre a pácienseket, hiszen akkor mondható sikeresnek a felépülés, ha nem alakul ki újabb sérülés a sportba való visszatérést követően.

Munkatársak

Hírlevél

Ne maradjon le akcióinkról, értesüljön első kézből újdonságainkról!

Visszahívást kérek