Lelki konfliktusok a nőgyógyász szemével

Ahogy a nevében is benne van, a pszichoszomatika arra utal, amikor a psziché a szómát, vagyis a szervet betegíti meg. Bizonyított tény ugyanis, hogy lelki konfliktusaink kihatással vannak a szerveinkre. Akár azt is mondhatjuk, hogy az immunrendszerünk a lelki státuszunk lenyomatait viseli. Ami a tudományos kutatásokat illeti, volt például egy olyan kísérlet, mely során pozitív lelkületű, sikerre éhes, illetve sikereket átélt embereket hidegben futtattak, jégben fürösztöttek, és mégsem betegedtek meg.

Találkoztam például azzal, hogy egy hatalmas veszteség után ciszták alakultak ki a páciens petefészkében. Mint kiderült, tinédzser lányát vesztette el, akit a zebrán gázolt halálra egy autó. A beszélgetéseinkkor arra kértem, hogy a gyász előrehaladtával próbálja meg elengedni őt, mert ha erre nem képes, akkor további betegségek is előfordulhatnak. Azt mondta, hogy ő éppen fordítva éli meg: ha elengedi a lányát, akkor betegedik meg.

Elmesélte, hogy a lánya szobáját minden nap kitakarította, és úgy éltek, mintha bármelyik pillanatban betoppanhatna. Arra biztattam, hogy az elengedés nem egyenlő az emlékek törlésével, de meg kell próbálnia továbblépni, hiszen mind a két oldalon nagy petefészekcisztái voltak, a májfunkciói pedig az egekben voltak.

Először nem is értette ezt a folyamatot, és eltűnt. Fél év múlva viszont megjelent a rendelőmben, és szinte rá sem ismertem. Kivirult, új partnerrel érkezett, sőt még a köldökében piercing is volt. Az utolsó konzultálás után egy-másfél hónappal esett le neki a tantusz, hogy mire igyekeztem rávilágítani, és szép lassan sikerült elengednie a lányát. Az emlékét természetesen a mai napig őrzi. A ciszták elmúltak, a májfunkciói rendbe jöttek, minden laborja negatív lett.

Kitűnő segítség lehet ehhez Hanscarl Leuner pszichoanalitikus terapeuta módszere is, a katatím imaginatív pszichoterápia (KIP), amelyet az 1950-es évek körül dolgozott ki. A mélylélektani, pszichodinamikai alapokon nyugvó terápiás forma lényege, hogy képekbe csomagoljuk a tudatalattit, úgy hozzuk fel, és tudunk vele dolgozni – említi a szülész-nőgyógyász, akinek az a tapasztalata, hogy ha nemcsak a szervet, hanem a lelket is gyógyítjuk, dupla a siker, sőt akár a felépülés is gyorsabb lehet, vagy akár a műtéti beavatkozások is elkerülhetőek.

Az egyik páciensem azzal keresett meg, hogy állandó hüvelyi folyással küzd, és emiatt nem tud szexuális életet élni a párjával. Kis idő múlva kiderült, hogy mindez azért volt így, mert olyan lelki konfliktust élt meg, amiben nem akart együtt lenni a férfivel. A szervezete úgymond „dobott egy kifogást”, hogy távolságot tudjon tartani.

Volt egy olyan páciensem is, aki több mint tízévnyi meddőség után örökbefogadott egy gyermeket a párjával, majd kis idő múltán spontán teherbe esett. Amikor egyébként olyan hölgy keres meg, aki többévnyi küzdésben van gyermekügyben, akkor szinte mindig rákérdezek, hogy nincs-e miómája, és az esetek többségében van. Nagyon gyakran látom, hogy a szaporodásfenyegetettség-konfliktusban miómák fejlődnek ki.

Az egyik páciensemet meg kellett operálni, mivel endometriózisos cisztája volt, sőt már a belet is kezdte körbefogni a betegség. Az operáció másnapján, amikor megkérdeztem, hogy van, azt mondta, hogy síró gyerekekkel álmodott. Rögtön tudtam, hogy valami gond van, hiszen az álmaink a tudatalattinkban keletkeznek, és összefüggésben vannak a konfliktusainkkal.

A műtét utáni felépülést követően elkezdtünk beszélgetni, hogy vajon mi állhat ennek a hátterében. Először nem igazán akart ezzel foglalkozni a páciens, de úgy váltunk el, hogy ha úgy érzi, hogy az élete bármelyik szakaszában segítségre van szüksége, akkor jelentkezzen, mert ezzel valószínűleg dolgoznunk kell.

Jó pár hónap eltelt, és megjelent a hölgy, elviselhetetlen hisztériás rohamokra panaszkodva. Mint kiderült, négy éve él kapcsolatban a párjával, és az anyósjelölt kiadta a jelszót, hogy házasodjanak össze, és unokát akar. Mindeközben a páciensem főiskolára járt, egy-két éve volt még hátra a tanulmányaiból. Valamennyire függő helyzetben volt, hiszen a családi háttere nem tette lehetővé, hogy egyedül birkózzon meg a főiskolai évekkel. Inkább bevállalta az együttlakást. Néhány évvel korábban azonban egy megcsalásos történetük is volt, melyről azt hitték, megbeszélték, de a tudatalattijában még mindig ott maradt. Még nem mondta ki önmagának, de valójában nem akart ezzel a férfivel sem házasságot, sem gyermeket. Mindez a pszichoterápia során derült ki.

A konfliktust úgy tudtuk feloldani, hogy hozott egy döntést: megvárja az államvizsgáját, és ahogy ez megvan, elhelyezkedik és megszakítja a kapcsolatot. A döntésének akkora ereje volt, hogy lekerültek a terhei, és meg is szűnt a hisztériája. A szakítás után volt némi szünet, majd megtalálta a párját, akivel azóta gyermekük is született. Azóta sincs endometriózisa.